A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

De annál nagyobb örömmel üdvözölték a szegediek képviselőjüket, aki az ugyanakkor kitört kolerajárvány miatt pár nappal később, 9-én lejött Szegedre. „Európai botrány­nak nevezte, hogy ahonnét Szeged az ivóvizét kapja, odavitték a csatornák szennyét" ­számolt be helyszíni tanulmányozásáról a Napló. Minősíthetetlennek találta az újsze­gedi járvány kórházat is, kezdetlegességével, minden higiéniát nélkülöző avatagságával. Visszatérve a fővárosba, 13-án interpellált is az Országgyűlésben. A Napló, ugyanab­ban a számban, amelyben szó szerint közölte Herman beszédét, közzé tette a kolerában elhaltak névsorát. Addig már 141 halottja volt a járványnak! A kormánypárti Szegedi Híradó Herman interpellációját úgy állította be, mintha dühében tette volna, amiért nem hívták meg a színház megnyitására. Erre Herman ok­tóber 26-án Szeged ügye címmel vezércikkben felelt a Szegedi Napló első oldalán. Némi túlzással a város újjáépítését is felelőssé tette a járványért, de mindenesetre a csatorná­zás elmulasztásáért a hatóságot, a kormánypártot és a helyi vezetést. 1887. május 29-én a szakadó eső sem akadályozta meg Herman Ottó ünnepélyes fo­gadtatását, amint a szokásos pünkösdi választói beszámolóira, feleségestül, megérke­zett Szegedre. (Ötvenéves volt, amikor - most száz esztendeje - elvette korábbi vitat­kozó társát, Borosnyay Kamillát.) Másnap az alsóvárosi népkörben, 5-én Lengyelká­polnán (a mai Zákányszéken), 9-én Szatymazon tartotta meg beszédét. Útját.Polczner Jenő, a függetlenségi párt elnöke, továbbá Vőneki Pál, az alsóvárosi, Csikós Ignác, a fölsővárosi és Babó Emil, a rókusi népkör elnöke szervezte meg. 58 Ezt az alkalmat használta föl Herman, hogy kilátogasson Tápéra, a gyékényfonás megtekintésére. „A nagy nevű tudóst és szeretetre méltó nejét nagy örömmel üdvözöl­ték a polgárok, és bemutatták a nagy mennyiségű gyékénykészletet, melyben több fino­mabb munka van. Ezek igen tetszettek a vendégeknek, kik a kirándulásról az esti órák­ban tértek vissza Szegedre." 59 A tanyai körút után Herman Ottó június 12-én a Széchenyi téren is nagy program­beszédet mondott. Az utolsót Szegeden. Most is kifejtette az önálló pénzügy, hadsereg, ipar, kereskedelem követelésére vonatkozó nézeteit; bírálta a szegedi várospolitikát; egyetértését fejezte ki Szeged megyeszékhellyé tételével, az egyetem idetelepítésével, s beszéde végén kijelentette: „Ha a régi bizalom ismét felém fordul, éppen olyan szívós­sággal fogok az ország, mint a város érdekeiért küzdeni, mint azt becsületem és köteles­ségem parancsolni fogja. Ebben a két dologban senkinek sem vagyok cimborája, pajtá­sa, hiába csábít, hiteget, próbál vagy kenyerez, mert ahova a polgárság bizalma odaállít, megszűntem magánember lenni, hanem a kötelesség szóvivője vagyok. Én nem ígérek a polgároknak egy fillért sem, de nem is várok tőlük, hanem ígérek törhetetlen hűséget, kitartást és erőt. Mert én igen jól tudom, hogy míg becsületesen követem az elvet; míg törekedem arra, hogy Magyarország önálló és független, Szeged - bajaitól megszaba­dulva - ismét erős legyen, addig maradok én hatalmas, mert addig támaszkodhatom az igazi erő és hatalom forrására: a nép bizodalmára." „Nem keresem én - fejezte be beszédét - a kegyelmes urak pártfogását, se a szüle­tett, se a csinált magasságnak, hanem keresem a bizodalmat, és megelégedetten vonu­lok vissza, ha Magyarország népét önállónak, függetlennek látom. Én itt fogadom, Isten szabad ege alatt, hogy programomtól megválni sohasem fogok." 60 Hiába volt azonban a nagy éljenzés a beszéd után; hiába fogadkoztak a független­ségi párt szegedi hívei, hiába lépett csatasorba Herman Ottóért a Szegedi Napló, öt nap múlva Szeged mindkét kerülete a kormánypárté lett. Tisza Lajos Bartha Miklóst, Iván­58. Szegedi Napló, 1887. jún. 1., 2. 59. Szegedi Napló, 1887. jún. 5. 60. Szegedi Napló, 1887. jún. 14. 377

Next

/
Thumbnails
Contents