A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

hogy ez akkor volt, amikor e lap Lónyai ellen izgatott. Legélesebb cikkeit én írtam, és megtiszteltettem három sajtóperrel, amelyet Lónyai bukása után tárgyalni nem mertek; tudták, hogy védelmezni fognám magamat, s nincsen esküdt, aki bűnöst mondjon. A lap szerkesztője Péchy Manó grófnak hízelegvén, én legott kiléptem, s azóta természeti tudományokkal foglalkozom; jelenleg a magyar araneológiát (póktant) írom. Sohasem szűntem meg nemzetem szabadságáért tenni és izgatni. Az országot, népét tanulmányozom és ismerem. Hitvallásom: szívem, eszem és meggyőződésem után a köztársaság. Evvel azt hiszem bemutattam magam. A köztársaság eszményem, s minden lépésemet feléje irányozom, de számolok a viszonyokkal is, mert nem magamra egyedül akarom eszményemet megközelíteni: a nemzettel tartok. A nemzet közszellemét tekintve tudom, hogy csak apró, lassú lépésben lehet haladni . . ."

24 A továbbiakban Kossuth elé terjesztette az iparospárt megalakításának tervét. Szeged képviselője Kossuth nem helyeselte Herman Ottó és Bakay Nándor tervét országos iparospárt megalakítására. Az volt a véleménye: az új párt megosztja az ellenzéket, s így a kormánynak meg a Habsburgoknak a malmára haj tana a vizet. De aggályai voltak mind Bakaynak, mind Hermannak „szocialisztikus színezetű" nézeteivel szemben is. A Herman fogalmazta körlevél - úgymond Kossuth - „bitorló osztályokról", „szabadalombitorlásról" beszél, s azt mondja, hogy „a küzdelem, mely a nemzet zömében folyt, nem politikai pártok, hanem társadalmi osztályok s rétegek küzdelme". Kossuth úgy látta: „ha e katlannak a szenvedély kénlángjával aláfűtenek, úgy segéljen, baj lehet belőle". Helfy Ignácnak meg azt írta Kossuth: „Ne zúdítsák maguk ellen a többi honpolgárokat." „Megmondtam nekik, hogy annak semmi nyomát nem látom, hogy osztályok és társadalmi rétegek állanának már nálunk is harcban egymással. Isten is őrizzen tőle. Nem bírnók meg. Annyi ellenséggel van dolgunk, oly fekély nemzettestünkön a nemzetiségi szakadárság, hogy még osztály is harcra kél osztály ellen, bármelyik győzne, a nemzet halna meg. Hát ne provokálják, sőt, imádkozzanak, hogy »múljék el tőlünk e pohár«."

25 Kossuth nyilván tévedett, amikor Turinból (ahogyan akkor az észak-olaszországi Torinót németesen hívták) nem látta jól a hazai gazdasági-társadalmi viszonyok fejlődését, nem ismerte föl az osztályellentétek fokozódását. Mégis igaza volt, amikor az ellenzék megosztásának kockázatát fölismerte. Bakay is, Herman is elfogadta Kossuth álláspontját, és igyekezett magát a szocializmus vádjától tisztázni. Herman, mint láttuk, a szocializmus távlataira vonatkozó nézeteit Kossuthtal szemben is fönntartotta, az osztályharc tényét változatlanul állította, de a közvetlen tennivalókra nézve magáévá tette a rajongott kormányzó elnök tanácsait. Hermant 1875. február 24-én Trefort Ágoston kultuszminiszter kinevezte a Nemzeti Múzeum állattárába őrsegednek. Doroszlóról a tudós Pestre költözött, a Nemzeti Múzeumban (a Múzeum utcára és a Kálvin térre néző sarkán) kapott szolgálati lakásba. Folytatta pókmonográfiáját, s közben bekapcsolódott a közéletbe.

26 Első nyilvános szereplésére a balkáni háborúban az oroszok kezére került Plevna eleste után került sor: 1877. december 16-án a törökbarát magyarok nagy tüntetést rendeztek. „A népgyűlés meghívott szónoka - olvassuk Lambrecht Kálmán életrajzi 24. Sáfrán Gy. 1960. 431. -Ács T. 1962. 119. - Erdődy G. 1984. 47., 50. 25. Ács T. 1962. 121-122. 26. Lambrecht K. 1920. 43., 46. 370