A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - DOBROSSY István: Görög kereskedelmi tőkefelhalmozódás és társadalmi közérzet Miskolcon a 19. század elején

meghalt. Ennek ismeretében is meghökkentő, hogy ilyen nevű kereskedők (vagy nevüknek magyarra fordított változatai) nem szerepelnek miskolci összeírásokban. Akiket viszont a miskolci összeírásokból történészeink görög kereskedőnek véltek, s a görögök Miskolcon történő megtelepedését nevükhöz kötötték, egyikük sem szerepel a 18. század közepéig. A korábban említett generáció végleges megtelepedésére az 1770-1780-as években kerül sor. Ebből a szempontból kissé félrevezető a házasultak anyakönyvének 1728. évi kezdete. Az első 11 bejegyzés ugyanis 1728-1770 között még a szülőföldön megkötött házasságokra vonatkozik, s ez a szülőföld „Törökország" volt. Ezek gyermekei jobbára már a kivándorlás után, letelepedésük új helyén születtek, de ezt a születési anyakönyv csak 1760-tól jegyzi. A török birodalom területén született, s Miskolcon megtelepült olyan kiemelkedő családok, mint Koszmiczki, Donna, Pilta, Gerga, Csáku, Lika gyermekeinek születését 1770/1772-től tudjuk nyomon követni, s ezzel indul a már lakóházzal is Miskolchoz kötődő, véglegesen megtelepedett görög kereskedők második nemzedéke. A magyarországi görög kompániák között nemcsak kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok voltak, hanem erős családi szálak is összefűzték őket. Példaként említhető az egri-miskolci kapcsolat, ül. a Sarpe, Suka, Pataki, Kilica, Pova és Popovics családok kapcsolata, összefonódása. Összességében 1728-1783 között, tehát több, mint fél évszázad alatt 39 olyan házasságkötésről tudunk, amely nem Miskolcon történt, de a családok itt telepedtek le, s utódaik több generáción keresztül Miskolcon éltek (vagy élnek napjainkban is). Ezek a családnevek már természetesen szerepelnek az 1792/1793-as összeírásban. Az összeírás 8 rubrikában feltünteti a családfő nevét, családi állapotát (nős, vagy nőtlen) , háztulajdonát (rendelkezik-e saját lakással), külön jelzi a vagyontalanokat, a gyermekek számát családonként, a nőtleneket, a családban lakó rokonokat (vérrokonokat), s végül a szolgákat, akik többnyire a kereskedők mellett dolgozó segédek. Végül az összeírás megadja a vízszintes és függőleges összegezést.

4 Az összeírás családfő rovata 97 személyt tüntet fel, s közöttük mindössze 9 nőtlen férfit írtak össze. Az összeírás szerint tehát 88 kereskedőcsalád él ekkor Miskolcon. Ötvennégynek van saját lakása, de ez nem jelenti azt, hogy ennyi ház van ekkor már a görögök kezén. A lakással nem rendelkező 43 fő, mivel többségük családos, valószínű bérlőnek minősül. A gyermekek száma pontosan kettőszáz. Nem ritka az öt, hat, hét gyermek, viszont jellemző a rendkívül nagy gyermekhalandóság.

5 A családoknál lakó rokonok száma elenyésző, a legénnyel, vagy segéddel dolgozó kereskedők száma is mindössze kilenc. A legnagyobb kereskedőnél, Pataky Györgynél 10 legény van, Pilta Mihálynál hat, a Szonte családnál hét, Aposztolovicséknál (akit az előzőektől megkülönböztet az, hogy nem kereskedő) szintén hat szolgálót írtak össze (föltehetőleg más országokból tanulmányai végzésére ideküldött fiatalemberekről lehet szó). A Pataky Györggyel társasviszonyt, tartós kereskedőkapcsolatot kialakító Gerga Györgynek négy segédje volt. Összesen 44 segédet írtak össze. A miskolci kompániának ekkor 446 tagja volt, s ennél több személy összeírására sem korábban, sem későbben nem került sor. 1793-mal szemben 1798-ban 97 család helyett 86 családot írtak össze, s az 1808-as összeírás szerint pedig 85 család lakik Miskolcon.

6 Ez mindenképpen reálisabban mu4. Miskolci Ortodox Gyűjtemény (továbbiakban: MOGY.) 1793. évi vegyes iratok. Iratszám: 192. 5. Vö. Sasvári L., 1980. 28-32. 6. Marjalaki Kiss L., 1960. 1-3., ül. a Herman Ottó Múzeum Történeti Dokumentációja (továbbiakban: HOM. HTD.) ltsz. 73.613.1. 343