A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - UDVARI István: Adalékok a XVIII. századi hajdúdorogi cirill betűs iratokhoz
rációs, igazgatási nyelve a latin nyelv mellett a rutén nyelv volt. 19 A század kilencvenes éveiben bevezetett Halál oka (ruténul: kacsesztvo szmertyí) rovatban viszont az elhalálozást kiváltó tényező általában magyarul tűnik fel. Az 1750-től megőrződött dorogi anyakönyvekben a 70-es évek végéig gyakran figyelhetők meg magyar keresztnévi formák is, ugyanakkor ruszin népnyelvi alakok egyáltalán nem fordulnak elő. Az 1777 és 1793 között Hajdúdorogon működött Kopcsay Jánosnál következetesen kanonizált egyházi szláv keresztnévi formák szerepelnek, de a családnevek lejegyzésére a magyar ábécéből kölcsönzött diakritikus jeleket (pont, vessző) alkalmazott, hogy az á, é, ő, ö, é hangokat tartalmazó neveket adekvátan lejegyezhesse. Csak utalhatunk rá, hogy a magyar eredetű sor fölötti segédjelek vesszők, pontok szórványosan már 1750-től jelen vannak Dorog, Böszörmény anyakönyveiben, rendszert azonban csak Kopcsay Jánosnál alkotnak. A ruszin anyanyelvű bejegyzők anyanyelvjárásuk fonetikai rendszerétől, magyar nyelvtudásuk fokától eltérő alakban jegyezték le a magyar hely- és családneveket. A dorogi, böszörményi anyakönyvekben tükröződik a hajdúsági i-zés, az é diftongikus ejtése stb. Az anyakönyvekből kitűnik, hogy egyes magyar hely- és családnevek lejegyzése nem volt problémamentes, egyik-másik családnévnek 4-5 cirill betűs változata is van, a Hajdúságban nagy megterheltségű Görög családnévnek pedig több mint tíz (!) átírása is megfigyelhető. Csak érdekességként említem, hogy Hajdúdorog szülöttének, a magyar felvilágosodás neves irodalomszervezőjének, újságszerkesztőjének, nevelőjének, az ún. Debreceni Grammatika egyik szerkesztőjének, Görög Demeternek a neve a születési anyakönyvbe olyan változatban került bejegyzésre, mely a magyar ö betű nyomát viseli. 2 " Dávid Zoltán idézett tanulmányában érthetetlennek találja, „hogy a hajdúdorogi anyakönyvek 1812-1821 között beiktatott Natio rovatában csak három megjelölés fordul elő: „Ruthenus", „Valachus" és főleg a reformátusoknál „Zingarus" (!) - magyar egyetlen egyszer sem ." 21 Áttanulmányozva az anyakönyvek cirill betűvel vezetett részeit is megállapíthattam, hogy a rutén, oláh minősítés 1774-ben tűnik fel először, s 1775-től válik általánossá. A rutén, oláh szavaknak megfelelő szláv szavak kezdetben a szociális állapotot jelző kondíció (ruténul: kondicija) rovatban szerepelnek. Egy bizonyos idő után pedig a születés (ruténul: rozsdesztvo) rubrikában kaptak helyet, majd pedig a születést, nemzet(ség)et jelentő rod rubrikában. Csak utalhatunk rá, hogy a szláv rozsgyesztvo (születés) és rod [születés, nemzet(ség)] is a latin natio szó tükörfordításainak bizonyulnak. A korabeli latin nyelvben a natio szó jelentése többek között a következők: 1. születtetés, születés, 2. nép, nemzet, 3. bizonyos felekezetű emberek, felekezet, 4. mód; stb. 22 A rutén, oláh szavaknak megfelelő szláv bejegyzésekkel azonos rovatban cigány, görög, pápista, lutheránus, római (katolikus), kálvinista - tehát vallásra, felekezetre vonatkozó minősítések találhatók csupán. Hogy a ruthén szó mindöszsze vallási, felekezeti (az oláhval szemben szertartási-nyelvbeli, rítusbeli hovatartozást jelölt, szépen mutatják az ilyen típusú bejegyzések: eltemetve: Maró János kondíciója: nánási özvegy; születés, nemzetség (rod): rutén vagy római (1797). A valach paróchia 1821-es megszűnésével a Ruthenus, Valachus minősítésnek nem volt többé funkciója, nem is figyelhető meg többé. A demokratikus vonásokkal telített, katonai jellegű közigazgatással bíró, csak görög katolikusok lakta hajdúváros a XVII. századtól fontos egyházigazgatási központ is volt, s lélekszámánál, gazdasági erejénél, földrajzi fekvésénél fogva megkülönböztetett 19. Vö. 2. jegyzet 20. Vö. Magyar Életrajzi Lexikon I. 616-617.; Magyar Irodalmi Lexikon I. 405. 21 Dávid'x.m.ll. 22. Vö. Márton /., 1818. 2o8. 328
