A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - UDVARI István: Adalékok a XVIII. századi hajdúdorogi cirill betűs iratokhoz

ADALÉKOK A XVIII. SZÁZADI HAJDÚDOROGI CIRILL BETŰS IRATOKHOZ UDVARI ISTVÁN 1984 októberében az interetnikus kapcsolatokról Miskolcon tartott néprajzi tanácskozáson számoltam be a kárpátukrán .(ruszin) írásbeliség körébe tartozó hajdúdorogi provenienciájú, XVIII. századi cirill betűs iratokról.

1 Ott és másutt is kísérletet tettem a cirill betűs források tágabb művelődéstörténeti hátterének felvázolására.

2 A cirill betűs hivatalos dokumentumok nyelvészeti szempontú elemzése, értékelése során, s azt megelőzően is,

3 többször találtam az iratok eredeti lelőhelyét, jelentős részük keletkezési helyét - Hajdúdorogot - érintő nyelvi, népességtörténeti adatokat is. Hajdúdorog településtörténete részleteiben kidolgozatlan, ezzel is összefüggésben eltérőek a kutatói vélemények a hajdúváros lakóinak etnikai hovatartozásáról. Nem tisztázott egyértelműen mikor, milyen körülmények között telepedtek Dorogra rácok (szerbek), milyen szerepük volt a település népiségtörténetében.

4 Szórványos adatok felhasználásával, levéltári kutatások nélkül olyan felfogás is létrejöhetett, mely szerint Dorog XVIII. századi lakossága román és ukrán volt.

5 Az északkelet-magyarországi térségben egykor élt ukrán szórványlakosság és a görög katolikus népesség teljes azonosításából pedig olyan 1. Vö. Udvari I., 1984. 135-146. 2. A XVIII. századi dorogi és szabolcsi cirill betűs anyagok a korabeli görög katolikus egyházi-hivatalos írásbeliség termékeinek minősíthetők A munkácsi egyházmegye latin melletti fő igazgatási nyelve egy olyan nyelvváltozat volt, mely a liturgikus egyházi szláv nyelvhez, a kárpátaljai ukrán népnyelvhez és a korabeli galíciai ukrán irodalmi nyelvhez egyaránt kapcsolódott. E több nyelvi réteget szintetizáló nyelvváltozat tulajdonképpen a korabeli ukrán irodalmi nyelv kárpátaljai változatának tekinthető. A latin mellett e nyelvet használták a szerzetesek, papok az egymás közötti levelezésben, e nyelven tanítottak a monostori iskolákban, a munkácsi, ungvári szemináriumban. E nyelv azonban kizárólagosan csak az egyházi-vallásos szférában érvényesült, a világi adminisztrációban, a vármegyék írásbeliségében cirill betűs írásmódjánál fogva sem játszhatott szerepet. Annak ellenére pl., hogy Zemplén megye északi részén jelentős számban éltek ukránok, Zemplén vármegye levéltárában egyetlen cirill betűs, ukrán nyelvű irat sincs. A szóban forgó cirill betűs emlékek végső soron a hajdúsági és szabolcsi magyar görög katolikus lakossághoz és a szabolcsi ukrán szórványnépességhez kapcsolódik. Ez utóbbiak a XVII-XVIII. században telepedtek meg Szabolcs megyében. Megjelenésüket az motiválta, ami végső soron lehetővé tette a hajdúk és a tirpák-szlovákok e régióba történt telepítését - a történeti Szabolcs megye déli részének szinte teljes elpusztulása a XVI. század végén, s a XVII. század folyamán.: Vö. még Udvari

I., 1985. 24-31.; Udvari

I., 1986.; Udvari

I., 1987. 3. Az elemzett cirill betűs forrásaimat rendezetlen, feldolgozatlan levéltári fondokban az iratok egyenkénti átnézésével gyűjtöttem. Vö. CselényiL, 1983. 332-335. 4. Karácsonyi., 1924.17-20.; DávidZ., 45-50,77. RáczL, 1969. 29,122-123.; SasváriL., 1984. 148.; Sasvári L., 1977. 22-29.; TimkóL, 1971. 443. 5. Böhm V., 1897. 109,114.; Grigássy Gy., 1913. 26-27. 325