A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

IKVAI Nándor: A megyei múzeumok negyedszázada (1962-1987)

művészetek otthona is már csak átalakításra vár. Sajátos, jó korszakú kezdés volt, ily módon a később jött szakkiállítások és életműlátványok nem tették féloldalassá a múzeumügyet. A hálózat vállalta fél és végzi kimagasló szinten Mohácson a szerb-horvát bázismúzeum feladatait. A statisztikára pillantva viszont mintha minden vonalon (pénzügyi, személyi, gyűjteményfejlesztés) megtorpanást tapasztalnánk. Oly mértékben, hogy az egykori „élmegyét" jó néhány társa megelőzte. Bács-Kiskun a kezdetektől szétaprózza erejét és még ma sem tudott határozott profilú megyei hálózatot kovácsolni. A megyeszékhelyen sok látvány épült (ami önmagában is érték és vonzó), de amit a klasszikussá vált ősök elkezdtek, annak alig látszik folytatása. Mozaikok, önmagukban érdekes, de árválkodó intézmények összegzése a megyei hálózat, amely jó koncepcióval sokkal többre képes. Békés megye csabai „kultúrpalotának" nevezett múzeuma ma is szép jelkép, amelyben példamutató újkortörténeti, most nemzetiségi néprajzi kiállítások nyíltak. Biztató indulás (Gyula, Orosháza, Békés) után, lecsendesedő jelent érzékelünk, elnéptelenedő szakhálózattal. Kemény helytállást kívánó vállalkozása a szlovák és román nemzetiségi kutatás országos szinten, melynek konferenciái Európa-hírűek. Borsod-Abaúj-Zemplénből csak az első látszik szinte máig, de a biztató korai kezdetet méltóképpen őrizve. A szerény Papszer 1. mellett egy újabb, majd mégújabb „palota", galéria, kiállítóhelyek, és a hálózat egyre bővülő, földrajzilag is teljessé váló tagjait számlálhatjuk elő. Példátlan fejlődést regisztrálnak a statisztikák is, amely még szerencsénkre máig nem roppant össze. Szép példája az egyenletes és arányos fejlesztésnek, ahol a gyűjteménytárak, műhelyek, szakemberek és segéderők aránya tervezett. A munkálkodást kiadványsorozatok jelzik, amely a szomszédságot (szlovák anyag) is felvállalja. Külső szemlélőnek is teljes és sikeres a megye programja és teljesítménye. Csongrád múltja kötelez. A szegedi palota több mint szimbólum. A lassú kibontakozás után, kemény és következetes belső munka folyik minden múzeumban. Megalapozott kapcsolatok épültek (egyetem, akadémiai bizottság) amely meghozta az eredményt. A szakember-utánpótlást közösen képezik. Minden helyen van valami új. Vásárhely a művészeti tárlataival, legutóbb a képtárával, Makó az irodalommal, majd új múzeumával, Szentes az öreg, de rangos anyagot őrző épületével, Csongrád a kubikosaival. Konferenciák, programok, utat mutató kezdeményezések és kiállítások jelzik az eredményeket, amelyet reméljük betetőz Ópusztaszer és a felújított, most már csak múzeumnak szánt óépület. Fejér megye csendes szerénységgel alkotott nagyot, sorozatban. Centrikus munkálkodása figyelemre méltó eredményeket hoz. Gorsium úgy valósult meg, hogy évek fillérjeit rakták egymás fölé és íme, látvány. Odafigyelt a szakma a néprajzi és főleg az e század képzőművészetét értékelő sorozataira. Dunaújváros, megmentve az építkezések rohamából ezernyi kincset, nemzetközi gyűjteményt őriz és dolgoz fel.

60 Győr és Sopron külön világ. De Kapuvár, Csorna és Nagycenk is. A két nagyváros a hazai iparművészet és a polgári-városi történet letéteményesei. Mindezek mellett a jövő századnak is szól a fertőszéplaki házsor, tájházak, kőtárak, képtárak és sok más látnivaló. Mindezek mellett elmélyült munka, nagy múltú évkönyv, mindössze 13 muzeológussal. Nagy és hatalmas szellemi tőke van itt, a szerényen adakozó gazdák kezén.

61 Hajdú, jó ideig Bihar nélkül (hiszen az Ipolyival odaát maradt). A Dériek hagyatéka máig meghatározó, de az igazi karaktert az azóta begyűlt anyag, az új műhely teremtette eredmények adják, amelyhez felsorakozott lassan a megye egésze (Böször60. Vö. FitzJ., 1984. 43-56. 61. Vö. Dávid L.

5 1983. 84-96. 30