A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Gábor: Sárospataki céhszervezetek és céhfiliációk a Hegyalja kézműiparában a XVI-XVII. században

erősen az uradalmi gazdálkodás igényeihez szabta. Petrahón és Ardón a mészárosok céhbe lépéssel akartak szabadulni az úr dolgától. A petrahóiak kérelmét azzal utasította el, hogy „Ez élőt az ki czéhet akart tartani, az varasra ment lakni". Véleménye a korabeli általános meggyőződést tükrözte. Pár évtizeddel korábban hasonlóan vallott a gazdaságpolitikájában Rákóczinál pozitívabban értékelt Báthori István is.

46 Az 1632-es urbárium szerint Patakon 6 kovácsból „Most czak kettei zabados, az teöbbi szert járjon, mert fizetet kovaczok is vannak", 9 lakatosból „elegh hárma, az mire kel az teöbbi, zolgallion", hasonlóan az öt fazekas közül is csak kettő szolgált mesterségével. Az uradalom számára már felesleges mesterembereket vagy szer járásra, vagy taxa adására kötelezte. De a Patak iparában oly jelentős malomkőbányászat esetében figyelemre méltó, hogy a 10 bányagazda annuatim summát adott, a 15 kővágó pedig: „pénzért miuelnek s magokis zabadsaghban tartatnak", holott valamennyien jobbágyok voltak. Bizonyos munkákat pedig fizetett iparosok láttak el.

47

1648-ban régi ususként szerepel, hogy az igaerővel rendelkező mészárosok, vargák, halászok és más mesteremberek szántottak és fuvarral tartoztak az úrnak, a gyalogszeresek pedig két napi aratómunkával szolgáltak. Ennek ellenére 1648-ra jelentősen megemelkedett a mesterségükkel szolgálók száma: 7 kovács, 5 lakatos, 11 varga, 4 ács, 3-3 fazekas és csizmadia, 2-2 kőműves, szűcs, kerékgyártó dolgozott a fejedelemnek. Rajtuk kívül l-l borbély, (telke után exemptus) szíjgyártó (személyében nemes), ötvös, csiszár, kőfaragó, nyerges, tímár és mészáros munkáját is igénybe vette. Az uradalom szükségletei tehát tetemesen megnövekedtek. 1648-ra egyébként is gyarapodott az exemptusok, libertinusok, taxások és nemesek száma. Mindez teljesen negatív előjelű gazdaságpolitikával nem történhetett volna meg.

48 Sárospatak kézművességére pozitívan hatott a habánok (új keresztények) 1645-ös betelepítése. Valamennyien robotmentesek voltak, tehát Rákóczi elsősorban ipari tevékenységükre számított. Csupán szőlőjük és szántóföldjük után tartoztak dézsmával. A fejedelmet valószínűleg már a telep lakóinak összeválogatásakor a fenti szempontok vezették. Harmincnégy különféle iparos volt közöttük (varga, tímár, posztócsináló, kovács, kerékgyártó, bodnár, késcsináló, molnár, szabó, fazekas, takács, borbély). így az sem véletlen, hogy a késest találjuk a legtöbb legénnyel dolgozók között, hiszen így a legfontosabb, külföldről behozott fémeszközöket helyben is előállíthatták.

49 Az iparosok számának stagnálása és a Hegyalja általános hanyatlása a XVII. század második felétől következett be. Ezzel párhuzamosan kedvezőtlenül hatott a XVIII. századi új földesurak (Trautsohnok) támadása Sárospatak önkormányzati jogai és a helyi szokásjog ellen.

50 Mint az idézett példák is bizonyítják a céhek fontosabb vitás ügyeiben ekkor már az úriszék döntött. A pataki fazekasoknak céhállítási joga hangsúlyozása mellett a magistrátus adott ugyan privilégiumot, de az első artikulus a domíniumhoz, nem pedig a városhoz való hűséget hangsúlyozza (1723). 1712-ben az udvarbírón keresztül utasították a magistrátusokat a kontárok üldözésével kapcsolatos feladataikra.

51 46. MakkaiL., i. m. 175-176.; Báthoril., véleményét idézve: Magyarország története 1526-1686. Főszerkesztő: Pach Zsigmond Pál, 3/1. Budapest, 1985. 366. 47. MakkaiL., i. m. 184-186. 48. Makkai L., i. m. 248-263. 49. Román J., 1959. 6-22.; Németh M., 1984. 7-13. 50. TiREL. Protocollum Ludicis Primarii et Senatus Oppidi Sáros Nagy Patak. Tom. 1. 15791754. 511-513,524. (1726). A Hegyalja és a borkereskedelem XVII. század második felében meginduló hanyatlására: Orosz L, i. m. főleg 33-34.; Komoróczy Gy., 1944.114. 51. ZmLt. Újhely protocolluma, 1617-1762. 283. 302