A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Gábor: Sárospataki céhszervezetek és céhfiliációk a Hegyalja kézműiparában a XVI-XVII. században

SÁROSPATAKI CÉHSZERVEZETEK ÉS CÉHFILIÁCIÓK A HEGYALJA KÉZMŰIPARÁBAN A XVI-XVII. SZÁZADBAN* NÉMETH GÁBOR A Hegyalja - Submontanum - mezővárosai a szőlő monokultúrának és az arra épülő borkereskedelemnek köszönhették XVI-XVII. századi virágzásukat. A szőlő jobbágytelki rendszertől független forgalma és az annak szabályozására már a XV. századtól kialakuló helyi szokásjog a városiasodás bizonyos fokát, mezővárosi önkormányzatok és szabadabb társadalmi keretek kiépülését tette lehetővé.

1 A 12 mezőváros (Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tolcsva, Erdőbénye, Tállya, Abaújszántó, Szerencs, Mád, Olaszliszka, Tokaj, Tarcal, Bodrogkeresztúr) és néhány falu fokozatosan szerveződött a közös szokásjog (consuetudo) alapján mezővároscsoporttá.

2 A XVII. század első felében Liszka kivételével (a szepesi prépostság birtoka) a Rákóczi uradalmakba tagozódtak be.

3 A XVI. században az árutermelő szőlőkultúra hatására népességük ugrásszerűen megnövekedett és egyre rétegzettebbé vált. A Hevestől Biharig húzódó szőlőművelő terület mezővárosai mindenütt a népesség többségét tömörítették. 1598ban Zemplén megyében a népességszámot alapul véve a hegyaljai mezővárosok álltak az élen, másfélszer annyi ember élt falaik között, mint a többi zempléni, nem szőlőművelő mezővárosban.

4 A paraszti migráció és mezővárosokba való betelepülés a XVII. század első felében tetőzött. A mezővárosok nemcsak környezetükre gyakoroltak jelentős népességfelszívó hatást, a török hódoltságból is sokan átköltöztek.

5 Köztük számos iparos. Szegedi Lukács szabómester 1618 előtt telepedett meg Sátoraljaújhelyen, ahol a mezővárosi magistrátus soraiba emelkedett. 1618-tól 1627-ben bekövetkezett haláláig a senátorok között szerepelt. Az évente bejegyzett tanácslistákban szereplő névváltozatai remek példát szolgáltatnak arra, hogyan lett a származáshelyből és a foglalkozásnévből foko*Első változatában előadásként elhangzott: Németh Gábor: Céhek és céhfiliációk a Hegyalján a 16-18. században. In: V. Kézművesipartörténeti Szimpózium Veszprém, 1984. november 20-21. 1. A Hegyalja fejlődésére főként: Gecsényi L., 1972. 340-352.; N. Kiss I., 1974.383-391.; Orosz L, 1960. 3-70.;/?. Péter K., 1961. 427-441.;/?. Péter K., 1964.170-181. 2. Corpus Juris Hungarici. 1608-1657. évi törvénycikkek. Budapest, 1900. 406. 1638:68 te.: „in oppida et villás in tractu arcis Tokaj, vulgo Hegyallya vocato, adjacentes"; Hegyaljai városok statútumai 1719-ből (töredék) Közli: Fodor J., 1896. 160.; Tokaj, Tarczal és Tállya hegyaljai mezővárosok törvényei (1613, 1700). Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 7. 400-416, stb. 3. MakkaiL., 1954.10-29. 4. Nagy Gy., 1898.169-172.; N. Kissi., 1960.1052-1058.; Orosz

I., i. m. 4.; MakkaiL., i. m. 41. 5. Orosz /., i. m. 23.; Veress É., 1958. 411-413. 293