A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - JOÓ Tibor: A sajókazai vörösmárvány tabernakulum
Bode 1886-ban 10 a Márványmadonnák mesterének nevezett el. Már Von Bode hangsúlyozza, hogy a Márványmadonnák mesterének tulajdonított legtöbb kis mellszobor szinte kivétel nélkül tabernákulumhoz tartozott, csak nincs minden tabernákulum - és különösen azoknak Madonna-reliefeket mutató részei - az eredeti helységben és az eredeti helyén, s így még ez a lényeges momentum is hiányzik a keletkezés és a művész iskolája meghatározásához. A hazai reneszánsz tabernákulumok zöménél megvan a lunetta, a figurális oromzat is, de hiányzik ez a sajókazai tabernákulumnál, miként a Visegrádi Madonnánál más további részek hiánvoznak. a kevés - e mesterrel kapcsolatba hozottan még kevesebb vörös márvány faragott emlékünk (a visegrádi tubát fújó, egy rosettán ülő puttó; a feliratos visegrádi figura, a budai vörös márvány darabok stb.) mint töredék! Nem kizárt, - de a feltételezés lehetőségét sem alapozza meg a rendelkezésünkre álló anyag -, hogy a sajókazai tabernákulum hajdani felső részén (oromzatként, vagy lunettájában) vörös márványból faragott Madonna alak volt! A tabernákulum alsó (konzolt képező) kis fülnyíláshoz alakított, egyébként masszív középső része, a kemény vörös márvány anyag (amelynek vastagsága: 18 cm, a nagyobb méretű Visegrádi Madonna vastagsága is csak 16 cm) is lehetővé tette volna ilyen Madonna-relieffel stb. való kiépítését, annak kifaragását. Von Bode - hivatkozott tanulmányában - kapcsolatba hozta már a Márványmadonnának mesterét Minő de Fiesoleval, s utalt Donatello műhely és követők által használt gyümölcskoszorúkra, gyümölcsszarvakra és hasonló dekorációk használatára. Azóta volt több hasznosítási kísérlet (elsősorban a Forlibeli Numai síremlék nyomán), viszont a síremlékre 1502. április 2-án két cesenai lakos mester, - a luganói-tó melletti Campioneban született Tomasso Fiamberti és a comoi-tó melletti Salában született Giovanni Ricci - szobrász. ll Más művekkel és részletekkel való összehasonlítások nyomán jutott Balogh Jolán arra a következtetésre, hogy a Forlibeli síremlék figurális reliefjei Giovanni Riccitől származnak és kapcsolja ezt követően a Márványmadonnák mesterének tulajdonított műveket Giovanni Riccihez, aki több ízben tartózkodott Magyarországon és akinek több munkatársát (közöttük egy dalmátot „Valentinus di Giorgi de partibus Dalmatie") megneveznek. Ez utóbbit 1480-ban. Mindenesetre dolgoztak hazánkban azokban az évtizedekben olyan itáliai építészek és kőfaragók, akik gyakran tavasztól őszig voltak Magyarországon, télre pedig visszatértek Itáliába. Mielőtt összefoglalnám a sajókazai tabernákulum mesterével kapcsolatos vélekedést, foglalkoznunk kell még a tabernákulum előkerülésének helyével, az előkerülés egyes körülményeivel, valamint a lábazaton - bőségszaruk stb. között - jól látható címerrel, annak valószerűségével. (A címert tartalmazó lábazati részt 2. számú képünk mutatja be.) A sajókazai vörös márvány tabernákulumot Vargha László akkori miskolci múzeumigazgató találta Sajókazán 1950-ben és hozatta be a múzeumba, ahol a Papszer utcai régi épület előterének falába építették be és jó két évtizedig ott volt látható, majd az 1970-es évek elején kialakított új anyagú állandó kiállítás középkori építészeti anyaga között nyert bemutatást 1982-ig. A Borsod-Miskolci Múzeum hajdani anyagának rendezése során a Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattárába helyezték Vargha Lászlónak a sajókazai református templomról 1950. XII. 31-én készített két alaprajzi vázlatát, amelyeken megjelöli, hogy a tornyot és a hajó nagyrészét XII-XIII. századi eredetűnek tartja, míg a szentély XIV-XV. századbeli. Utal a torony barokk felső részére, a karzat XVII. századi kiépítettségére, a déli kapu előtti előépítmény 10. Bode von, W. 1886. 23-32. 11. Thieme, U.-Becker, F. 1915. XI. 526. 1934. XXVIII. 248
