A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - GEDAI István: Adatok a magyarországi garasverés kezdetéhez

kutatás előterében. Akik foglalkoztak vele - Hóman Bálint,

3 Kováts Ferenc,

4 Schulek Alfréd,

5 Huszár Lajos

6 - a rendelkezésre álló oklevelek és néhány lelet alapján inkább csak sommás megállapításokat tettek a kor pénztörténetének kutatása közben. Az említett szerzők valamennyien megegyeztek abban, hogy Károly Róbert garasverésének kiváltója a cseh garasok magyarországi forgalma volt. Itáliai, majd francia kezdeményezésre terjedt el Európában a nagyobb értékű ezüstgaras és II. Vencel cseh király 1300-ban - firenzei mesterekkel - kezdte el veretni a cseh garasokat Kuttenbergben, amelyeket a szomszédos országokban - Ausztria, Lengyelország és Magyarország - is használtak. Hóman Bálint oklevelekre és leletadatokra támaszkodva azt állapította meg, hogy az említett országok „ . . . pénzpiacán a cseh garasvaluta uralkodott . . ."

7 Kováts Ferenc korszakolva és földrajzilag is elkülönítve tárgyalta a témát. Kimutatta, hogy okleveleink 1313 előtt nem említenek cseh garasokat, s ezt követően is csak a cseh határszéli - Abaúj, Borsod, Sáros, Szabolcs, Zemplén, Bars, Hont - megyékben. 1326 után terjedt el valóságban a cseh garas országunk egész területén.

8 Mind Hóman Bálint, mind Kováts Ferenc máig is korszerű gazdasági elemzést adott a korról, témáról. Annál érthetetlenebb, hogy a cseh garasok magyarországi szerepét - véleményünk szerint - túlértékelték; sem az oklevelek, sem a leletek nem mutatják a cseh garasok általános forgalmát a XIV. századi Magyarországon. Különösen feltűnő ez akkor, amikor a bécsi dénárok magyarországi forgalmi területével vetjük össze, amelyek valóban általánosan forogtak, de azok is csak az ország egy részén.

9 Ezek tömeges oklevél- és leletadata szembeállítva a cseh garasokra vonatkozó szórványos adatokkal egyértelműen nagyságrendbeli különbséget jeleznek. Károly Róbert garasverésének kezdeti körülményeire, okaira és azok hátterére Hóman Bálint röviden utalt.

10 Az egyes garastípusok és korrendjük elemzésével Schulek Alfréd és Huszár Lajos foglalkozott, majd eredményeiket Pohl Artúr összegezte katalógusában.

11 Amint említettük, a XIV. századi garasverés Magyarországon nem volt hosszú életű. Ez a néhány évtized azonban egyik legjelentősebb korszaka a magyar pénztörténetnek és ezért lényeges, hogy az ország gazdasági helyzetét megerősítő aranypénzverés mellett az Anjouk garasverését és szerepüket a magyar gazdasági életben tisztán lássuk. A pénztörténetnek két forráscsoportja van: egyik az oklevélanyag, másik az éremleletek. Újabb oklevelekre már aligha számíthatunk, leletek viszont időnként előkerülnek és ezek közlése készíti elő az ismert leletek és oklevelek újabb összevetését, újabb értékelését, azaz a téma újabb szintézisét. Ebben a tanulmányunkban nem szintézisre vállalkozunk, hanem két, a közelmúltban előkerült garaslelet közlésére. Minden korszakból fontos az éremleletek ismerete, de abból a korból, amelyből kevés a lelet, különösen fontos. Ilyen Károly Róbert kora is, de még e kor éremleletei között is aránytalanul kevés a garaslelet. Az 1966-ban előkerült kisvárdai éremlelet

12 óta mindössze ez a 3. HómanB., 1916.;HómanB., 1921.7. 4. Kováts F., 1926. 90-109. Numizmatikai Közlöny XXV. 5. Schulek A., 1926.138-195. Numizmatikai Közlöny XXV. 6. Huszár L., 1958. 7. Hóman B., 1921.86. 8. Kováts F.,i.m. 94-95. 9. GedaiL, 1969. 105-148. 10. Hóman B., i. m. 102-103. 11. Pohl, A. 1982. 12. Huszár L., 1967.85-90. 204