A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - WOLF Mária: Elpusztult középkori település Sajólád határában

léten azonban most az Ongai Csavaráru Gyárat körülvevő erdő fekszik, így nincs alkalmunk meggyőződni róla, hogy ott is van-e egy lelőhely, tényleg egymástól teljesen különálló falu létezett-e a középkorban. 1345-ben különböztetik meg először Alkemejt Kemej többi részétől. Felsőkemejt csak 1404-ben említik először. Ettől kezdve renüszeresen megkülönböztetik a források a két falurész, de fekvésükre szinte alig nyújtanak támpontot. Említik őket együtt is, külön is, közöttük több falut felsorolva, de szerepelnek Onga, Bocs, Halmaj és Szikszó szomszédságában is. A XVIII. századi adatok, mint láttuk, ugyanarra a területre, amely lelőhelyünkkel is egybeesik, felváltva Al- illetve Felkemejt említenek. Ezek alapján valószínűnek látszik, hogy Kemej esetében is névleges falukettőződéssel állunk szemben, a két falurészt itt is csak a birtokosok szerint kezdték megkülönböztetni a XIV. század közepén, hasonlóan a megyebeli Dicháza, Papi falvakhoz

25 és az országban előforduló számos ilyen esethez.

26 Nem egyedülálló eset Kemejjel kapcsolatban az sem, hogy területét hol Borsod, hol Abaúj megyéhez számítják. Említettük, hogy a falu a két megye határán feküdt. Valószínű, hogy hovatartozását aszerint ítélték meg, hogy pillanatnyi tulajdonosának hol voltak nagyobb birtokai. Hasonló helyzetben volt az Abaúj megyében, Borsod határán elterülő Dicháza,

27 Gyanda

28 és Köbli is. A falu templomát és papját 1332-ben említik először, 1404-ben megtudjuk, hogy Szent György tiszteletére volt szentelve és kőből épült. A továbbiakban nem említik a templomot, sorsáról, pusztulásáról valószínűleg csak akkor nyernénk bővebb adatokat, ha az ásatások során előkerülne. Nehéz helyzetben vagyunk a falu pusztulásának megállapítását illetően. Kemej hamar hódoltsági, illetve török érdekeltségi területté vált. Az Abaúj megyei Dicházához, Horvátihoz és Monajkeddihez

30 hasonlóan már 1552-ben így szerepel az összeírásokban. Ennek ellenére csak 1569-ből van az első olyan adatunk, amely török pusztításra utal, ekkor néhány évig kevesebb adót fizettek a kemejiek. 1576-ban azok között a falvak között sorolják fel, amelyekben nincsenek porták, két évvel később azonban újra összeírják portáit. Az ép porták száma megfogyatkozott és nőtt a zsellérporták száma, de az élet tulajdonképpen zavartalanul folytatódik 1602-ig, amikor nagyobb tatártámadás érte a falut, amelyet már nem tudott teljesen kiheverni. Ez a hadjárat minden valószínűség szerint összefüggésben volt Eger 1596-ban történt elestével is. Abaúj megyében nem állt végvár, déli területeit Eger védelmezte, ennek következtében ez a vidék viszonylag békés életet élt, annak ellenére, hogy az adóösszeírások hódoltsági területnek mondják már 1552-től. Az Abaúj megyét sújtó, 1558 és 1590 között egyre megújuló török támadások útvonala ugyanis a Vadász-patak völgyében vezetett Szikszó, Forró, Kassa irányába. Az itt elterülő falvakat már 1567-ben olyan súlyos támadás érte, hogy a vidék valósággal elnéptelenedett. Sok település végleg elpusztult (például Horváti, Dicháza, Gyanda), de a ma is álló, Árpád-kori eredetű falvak közül is több jóidőre lakatlanná vált (Monaj, Sejeb).

31 1599-től 1603-ig „desolata", illetve dikálhatatlan faluként említik az összeírások Kemejt. Nem biztos azonban, hogy ez idő alatt lakatlan volt, hiszen a már idézett korábbi, 1582-es adat is arra vall, hogy a török támadások megerősödésével, a falu tényleges hódoltsági területté válásával egyidőben itt is általánossá válik az a gyakorlat, hogy a 25. Borsod Megyei Levéltár XXXII/7. Dica, Abaúj. 26. Szabói, 1966. 131. 27. Borsod Megyei Levéltár Acta iud. prot. Spec. X. fasc. I. No. 152. 28. CsánkiD., 1.208. 29. Kemény L., 1915.65. 30. Borsod Megyei Levéltár XXXII/7. Dica, Abaúj. 31. Borsod Megyei Levéltár XXXII/7. Dézsma, Dica, Abaúj. 199