A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

IKVAI Nándor: A megyei múzeumok negyedszázada (1962-1987)

Az első évek a szervezetek egységének megteremtésével, a megyei igazgatóságok kialakításával teltek.

20 A megyei vezetés igényt tartott az új intézményhálózat állandó jelenlétére. Főleg a vezetők leterheltsége nőtt túlzottan és sorvasztotta szakmai munkájukat. Értekezletek, művelődésügyi viták, bizottsági munkák, anyagkészítések, felmérések; Népfront, KISZ, szakszervezeti bizottságokban való jelenlét; speciális tanácsi és pártfeladatok teljesítése; szakfelügyelet, revizorok stb. fogadása; szakmai és tájkonferenciák, népművelési kampányban való részvétel (vetélkedők) jelentkeztek visszatérő hullámokban. Az együttműködést csak a „foglalkoztatásban", a programok bonyolításában látták sok helyütt. Az éves közművelődési tervet néha kétszeresen meghaladó „ad hoc" feladatot kellett elvégezniük az egyes intézményeknek. Ugyanakkor a tanácsok nem voltak szűkmarkúak. A költségvetés (főleg a látványos produktumokra: kiállításokra, rendezvényekre, új kiállítóhelyekre) meredeken emelkedett. A megyék múzeumai bizony nagyon vékony zsebbel kerültek ki a központból. Csak a betöltött státusok bérét, a fenntartás legszükségesebb költségeit kapták meg az intézmények. A korábban központilag intézett beszerzés, felújítás, beruházás stb. kerete a minisztérium kezelésében maradt. így az emlegetett Komárom 70, Nógrád, Zala megyék évi 140 ezer forintos költséggel kezdtek 1962-ben.

21 Baranyát kivéve egyedül Veszprém megye költségvetése haladta túl az évi 500 ezer forintot, az összes többi lényegesen kevesebbel kellett hogy beérje (II. tábla). A koldusszegény múzeumok számára ígért központi ellátás (bútor, felszerelés) egy-két évig még csurrant-cseppent az ügyesebbeknek. A 70-es évektől csupán az állandó kiállítások központi rendezésére számíthattak (1980 után az is erősen csökkenő mértékben). A megyei tanácsok kezelésében (azok gazdasági és szubjektív megítélése, szimpátiája alapján) néhány év alatt nagy különbség és versengés alakult ki a megyei szervezetek között és létszámban, ellátásban stb. óriási egyenetlenségek keletkeztek. Szakmai mérlegelés nélkül, gyűjteményi méretek, szempontok figyelmen kívül hagyásával történt a fejlesztés több helyen, míg másutt a legszükségesebb munkára sem jutott. A minisztérium ezt az egyenlőtlen fejlődést nem tudta (nem is akarta) befolyásolni, nehogy figyelmeztető szóval visszafogja a másutt égetően fontos fejlesztést. így minden növekedés egyhangú dicséretet kapott az évi tervtárgyalásokon. Az ily módon kialakult szóródás nagyon nagy és ez az egyenetlenség máig is tart (lásd a II. és IV. tábla adatait).

22 Amíg jónéhány helyen szűkölködnek, Baranyában, Veszprémben, Hajdú-Biharban, Fejérben már 1963-tól gépkocsi is segíti a szakmunkát, mint régóta óhajtott álom. Mindezek mellett idegtépő harc folyt (és néha ma is) a különös kiadások és a költséghelyek „szabálytalan" használata miatt. Irritálta a főkönyvelőket a régészek ezres számú papírzacskója és kötözőzsinegje, a néprajzosok (állandóan eltörő) mércéje, sok filmje, magnószalagja és más hasonló. A hasznos és a szakmát kiválóan szolgáló „rugalmas" 07 rovatot (amelynek ma már legendás híre van) hamarosan eltörölték és a takarítószer és egyéb vásárlásokkal egy mércével méretett néhány helyen a műtárgy vásárlás. Mindezek mellett az iskolai évhez igazodó tervezésre kényszerítették a múzeumokat is (a gazdasági terv maradt éves). A szakemberek közel 2/3-nyi munkaideje ment el ügyintézéssel és szakmán kívüli tevékenységgel.

23 Ilyen és ehhez hasonló gondok közepette haladt az idő, birkóztak muzeológusaink az értetlenséggel, sokszor a közönnyel, a bürokráciával. Másutt pedig izzadtak a „bőkezűségtől" és nem győzték teljesíteni a pénzt bőségesen nyújtók „megrendeléseit". 20. Vö. Erdész S., 1963. 59-62. 21. Bandi G., 1984.7. 22. KissL., 1964. 1-2. 23. Kiss L., 1964.; Országos igazgatói., 1963.; Domonkos O., 1965. 1-5.; Szabó l.-Szabó L., 1972.95-111. 19