A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - SELMECZI László: A kunok nomadizmusának kérdéséhez

közlekedési) útvonalak alakultak ki. Pletneva úgy véli, hogy ez a folyamat a XII. század elejére lényegében befejeződhetett, ti. az oroszok ettől az időtől szervezték az első, a sztyeppre irányuló hadjárataikat.

74 Ahhoz pedig, hogy a kunok saját területükön az oroszok számára sebezhetőkké váljanak, ennek a változásnak be kellett következnie. A kun kőszobrok (kámennaja baba) elterjedésének, típusainak elemzése is olyan eredményeket hozott, amelyek azt bizonyítják, hogy a kunok a XII-XIII. században teljesen körülhatárolt területeket birtokoltak a sztyeppén. A szobrokat kis szentélyekben állították fel az ősök tiszteletére. Általában minden szentélyben két szobor - egy férfi és egy női - állott. Ezek a kutatás jelenlegi állása szerint egy-egy gazdag aul kultuszhelyei voltak. Azonban a sztyeppén ismertek olyan szentélyek is, amelyekben két tucatnyi szobor állott. Utóbbiak nemzetségi kultuszhelyek lehettek. Az ősök szentélyei a kurgántemetőkhöz hasonlóan, csak olyan földeken létesülhettek, épülhettek fel, amelyeket teljesen a kunok birtokoltak, feltehetően az állandó téli szállások közelében, a mindennapos vándorlási útvonalakon.

75 Az orosz évkönyvek tudósításai fontos információt őriztek meg a kunok által tenyésztett állatokra vonatkozóan. Ezek a felsorolás sorrendjében: szarvasmarha, juh, ló.

76 Ha a sorrend az egyes állatok közötti arányokat is tükrözi, akkor az a következtetés is levonható, hogy a XII. században a félnomád kun gazdaságban hasonló arányban tenyésztették a szarvasmarhát, juhot és a lovat, mint a XIV-XV. századi, magyarországi nagykunsági falvakban. A kun föld gazdaságilag legjobban fejlett területén, az Északi-Donyec medencéjében „városok"-ról is tudunk (pl. Sarukan, Szugrov, Bálin). Ezekben a városokban jelentős földműves és kézműiparos réteg élt, noha eredetileg téli szállások lehettek és később is betöltötték ezt a funkciót.

77 Pontosan ilyen kézműves-földműves szállást alapítottak a kunok az általuk 1117-ben elfoglalt Belaja Vezsa (Szarkel) romjain. Ez a téli szállás halmaztelepülés volt és agyagtéglákból épített házakból állott.

78 A Dnyeper középső és alsó folyásánál fekvő, XII-XIII. századi, nagyméretű és nem erődített településeken ukrán régészek végeztek feltárásokat. A települések többségében csupán egyegy félig földbe ásott ház feltárására szorítkoztak, néhányat azonban alaposabban megkutattak, így pl. a Dnyeper középső folyásának vidékén Jacevaja Balkánál, Gavrilovkánál és Kicskasszkojénél. Utóbbi településen olyan földbe ásott házakat tártak fel, amelyekben nyílt tűzhely volt. A tűzhely a ház padlójának középső részén helyezkedett el. A legújabb szovjet álláspont szerint azok a települések, amelyek a sztyepphatáron húzódnak és jellegüket a félig földbe ásott házak határozzák meg, téli szállások voltak és kunbrodnyik keveréknépesség lakta őket.

79 A kun törzsszövetség, mint bármely más hasonló típusú nomád alakulat, etnikailag nem volt egységes. A kipcsakokon (kunok) kívül, a megérkezésük előtt az adott területen élő sztyeppi és erdős sztyeppi lakosság - elsősorban alánok, bolgárok, besenyők és torkok (gúzok) - maradványai tartoztak hozzá. A délszibériai anthropológiai típust képviselő kipcsakok nagyon gyorsan feloldódtak a délorosz sztyepp más jellegű népességében.

80 Ez a jelenség, mint akkulturációs folyamat, kiterjedt a kipcsakok néhány fontos néprajzi jellemzőjére, különösen a temetkezési szokásokra. Jellegzetes temetkezési 74. Pletneva Sz. A., 1982. 56-57. 75. Pletneva Sz. A., 1974. 1982. 57-58. Fodor I., 1970. 76. Pletneva Sz. A., 1982. 58. 77. Pletneva Sz. A., 1982. 58-59. 78. Pletneva Sz. A., 1982. 59. Artamonov M. /., 1958. 82-84. 79. Sztyepi Evrazii v epohu szrednevekovja. 1981. 221. 80. Pletneva Sz. A., 1982. 61. 184