A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - SELMECZI László: A kunok nomadizmusának kérdéséhez

tartó közösségek települése is mozgékony, a nyájvándoroltatás igényeihez igazodik. A nomadizmusról csak akkor beszélhetünk, ha az egész éves extenzív legeitetőtartás és a közösség vándor, ill. szállásváltó életformája együttesen megvan."

26 A nomadizmusnak föntebb vázolt „tiszta" formája olyan növényföldrajzi, talaj- és helyrajzi viszonyokat feltételez, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a legeltető állattartás és a földművelés egy üzem szervezeti keretében, együtt létezhessen, sőt mi több, a földművelés és az állattartás szervezeti, térbeli elválasztása szükségszerű.

27 „A nomád állattartás és település azonban elterjedésterületének jelentős részén különböző mértékben kapcsolódik növénytermesztéshez, de a nomád gazdaság túlsúlya esetén a növénytermesztés alárendelt szerepű. Ezt a gazdaságilag, életformában, településben „nem tiszta" nomadizmus művelőit nevezik félnomádoknak. Az elnevezés azonban gyűjtőfogalom, mert a földműveléssel való kapcsolódás egész variációs skáláját magában foglalja."

28 A nomadizmus elterjedésterületének fő tenyésztett állatai: a juh (kecske), a ló, a szarvasmarha, a teve, teherhordó állatként délen a szamár, a sertés és baromfi általában, főleg a nomadizmus tiszta, teljes fomájában hiányzik.

29 A fentebbi néprajzi szempontú meghatározás tükrében több-kevesebb bizonyossággal még az sem dönthető el, hogy a Magyarországra beköltözött, az egyes kutatók szerint „teljes nomád" kunok gazdasága a nomadizmus „tiszta" formájához áll-e közelebb, vagy pedig a félnomád kategória

30 egy bizonyos változata jellemzi azt. Az írásos források bizonysága szerint tény, hogy a XIV. század közepén még nem lehetett ritkaság a sátorozó kun.

31 Számunkra a probléma nem is itt jelentkezik, hanem abban áll, hogy mennyire általánosítható ez az állítás, illetve milyen konkrét képet takarhatnak a korabeli források szerzőinek, pl. Rogeriusnak az általánosító megjegyzései. A továbbiakban a régészeti kutatások eddigi eredményei segítségével kíséreljük meg konkrétabbá tenni a kunok nomadizmusáról az írásos források alapján felvázólt képet. E probléma megvilágításához a régészet azzal járul hozzá, hogy elsősorban a megtelepedés, a feudalizálódás folyamatához szolgáltat adatokat. Méri István és Pálóczi-Horváth András nagykunsági terepbejárásai azt bizonyították, hogy a Nagykunság a tatárjárás előtt is lakott volt. A Méri által megvizsgált elpusztult nagykunsági települések közül 16 Árpád-kori eredetűnek bizonyult.

32 Kápolnás (Kunkápolnás), Fábiánsebestyén, Asszonyszállás, Bolchatelek (Bocsa), Hatház, Hegyesbor, Turgonypéterszállása, Marjalaka és Póhamara esetében a kunok az egykori Árpád-kori falu telkét szállották meg.

33 Kisújszállás mai határából a Pálóczi által megkutatott területen az Árpád-korban hat, a XVI-XVII. században öt falu állott.

34 Marjai Szabó László helyesen állapította meg, hogy Kring tévedett, amikor a kunok téli szállásait a magyar települések szomszédságában képzelte el.

35 Azonban az ő 26. Földes L., 1981. 40. Vesd össze: Róna-TasA., 1983. 51-65. 27. Földes L., 1981.40. 28. Földes L., 1981.40. 29. Földes L., 1981.40. 30. Szabó K., 1938.87. 31. Gyárfás I., 1883. III. 72-73., 484-485. KringM., 1932. 49-50. Győrffy Gy., 1953. 263. 32. Méril., 1954. 1. kép. Pálóczi-Horváth Á., 1974. 246-247. 33. Méri /., 1954. 1. kép. Pálóczi-Horváth A., 191 A. 247'. A szerző 1971-ben végzett ásatása bizonyította, hogy Orgondaszentmiklós is egy, a tatárjáráskor elpusztult Árpád-kori falu telkére települt. Selmeczi L., 1976. 257. 34. Pálóczi-Horváth A., 1974.247. 35. Marjai Szabó L., 1946. 100. 179