A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - KOVÁCS László: A magyar honfoglalás kori pénzleletek keltező értékéről

szont minél fiatalabban jutott hozzájuk, annál inkább túlélte őt. Ez a két temetkezés azért is érdekes számunkra, mert tárgyai némelyike

20 még a honfoglalást megelőző szállásterületen készülhetett, s ezért a földbe kerülésüket hagyományosan a 10. század korai évtizedeiből származtatjuk. A sajnos félig megsemmisült kiskunfélegyházi sírlelet (51) külön tárgyalást érdemelt,

21 ezért erre most nem térek ki. A többi fegyveres-érmés temetkezés földbe kerülésének pontosabb korhatározására csak a megszokott régészeti módszerekkel kísérletezhetünk. Az s-végű karikák, a kétélű kardok és az őket gyakran kísérő trapéz alakú kengyelek

22 hiánya alapján megkockáztatható az a feltevés, hogy e sírok zöme a felsorolt, s korjelzőnek tekintett tárgyak megjelenése, azaz a 960/70-es évek előtti időből származik. Ez a feltevés azonban nagyon kockázatos, hiszen az sem kizárt, hogy a szóban forgó katonai réteg csak később vette átaz s-végűkarikák viseletének divatját. A kardos vitézekben pedig, a szablyásokban ránk maradt hagyományos fegyverzetű katonaságot felváltó, részben új típusú fegyverekkel felszerelt fejedelmi haderő hagyatékát ismerte fel a kutatás, amiből viszont az következik, hogy e két - szablyájuk, ill. kardjuk szembeállításával jellemezhető - fegyveres erő jó ideig egymás ellenében, de korban párhuzamosan tevékenykedett. Végül is régészeti módszerekkel csak néhány sír megásásának kora pontosítható. Viszonylag késői lehet, azaz legalább a 960/70-es évekből maradt ránk a két szablyámarkolatú kardos temetkezés, amit az egyik (1) meghatározatlanul elveszett dirheme alapján aligha állíthatnánk. A másik (85), 948 után keltezhető bizánci érméje viszont támogatni látszik a fenti korhatározást annál is inkább, hogy az ezüstpénz átfúratlanul, halotti obolusként került a földbe. 3.2. A sírleletek másik nagy csoportját a fegyvertelen férfiak, a nők, gyermekek és a meghatároz(hat)atlan nemű egyének 112 érmét tartalmazó 58 temetkezése képezi (síronkénti érme átlaguk 1,93). Az kapcsolja őket össze, hogy a díszként használt és eltemetett pénzeiket nem közvetlenül szerezték meg; ez elsősorban a nőkre és a gyermekekre, továbbá a fegyvertelen férfiak egy részére vonatkozik. Utóbbiak aligha voltak kalandozó harcosok, s ugyanakkor - talán az alacsonyabb társadalmi helyzetükből következő, s mellékleteikben is tükröződő - viszonylagos szegénységük következtében a keleti kereskedőknek tetsző árukkal sem rendelkeztek. A fegyvertelen férfiak másik része viszont nem hitelesen feltárt temetkezésekből származik, s megtalálásuk körülményeit vagy megmaradt mellékleteik szokásos kísérőleleteit ismerve, joggal gyanakodhatunk elkallódott fegyvereikre (13, 29, 40-41, 46, 48, 60).

23 A fegyveres férfiakról korábban írottakat rájuk is vonatkoztatva megállapíthatjuk, hogy négyüknél egy-egy veret lévén, a terminus post quem időpontjának meghatározásán túl, megszerzésük idejének pontosítását érméikből meg sem kísérelhetjük (13, 29, 46, 68). A maradék három sír érmesorozatai megszerzésének korát a zárópénzeik alapján a következőképpen valószínűsíthetjük: 915-924:40-41,926-931:60. Közülük mindössze az egyikük tulajdonosának határozták meg az életkorát, eszerint a 42-46 évesen elhunyt szabadegyházi férfit (41) minden bizonnyal a 10. század első felében temették el. 20. Ide számítható az egyik (39) karikacsüngős öwerete, s a másik (38) nielló díszes, griffes és indás mintázatú szíj vége. 21. Kovács L., 1985.2. 22. A kétélű kardokról újabban: Kovács L., 1982. A trapéz alakú kengyelekről: Kovács L. 1986.1; 1986.2. 23. Két sírnak (40-41) csak maradványát tárták fel, kettőnél a veretes öv (13, 60), kettőnél a tarsolylemez (46, 48) figyelmeztet a mellékletek egykor nagyobb számára és a fegyverek valószínű meglétére. Egy sírnál (29) a rozsdás vasakat a találók dobálták el, a másik (48) vastárgyai pedig megnevezetlenül a Magyar Nemzeti Múzeumban rozsdásodtak szét. 165