A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - KOVÁCS László: A magyar honfoglalás kori pénzleletek keltező értékéről

mát tárgyaló vagy érintő művek egész sorozata támaszkodott,

8 ezek közül azért emelem ki Bálint Cs. teljesség igényére törő összefoglalásait,

9 mert -jobbára csak finomítható alapjául szolgáltak az alábbi gondolatokat kiváltó munkámnak.

10 2. Az általam összegyűjtött pénzek (1. kép) keltező értékének vizsgálata elsősorban a 281 db arab, bizánci és nyugat-európai veretet tartalmazó 95 honfoglalás kori magyar sír anyagára támaszkodott. E síregyütteseket az érméjük, vagy az érmesorozatuk zárópénze lehetséges legkorábbi verési idejének

11 sorrendjébe szedve kiderült, hogy a különféle származású érmék valószínű Kárpát-medencei beáramlásának eltérő az időtartama (2. kép). Ebben a vonatkozásban nem vehettem figyelembe a már meghatározhatatlan (1-5,7-10) és a még meghatározatlan (6) példányokat. Nem mutatkozott jogosultsága a csak 9. századi véreteket tartalmazó temetkezések elkülönítésének sem, valamilyen honfoglalás előtti betelepülés hagyatékaként. Két csontváz mellől került elő ilyen korú bizánci (11, 13), hétből pedig franciaországi érme (12, 14-19), de mivel az utóbbiak öt másik sírban a századforduló és a 10. század közepe közötti itáliai véretekkel társultak (21, 39, 51, 68, 77), s egyikükben sem volt a 895/896-nál korábbi voltuknak régészeti nyoma (kivétel egy karikacsüngős veret: 39), fenntartás nélkül sorolhattam őket a honfoglalás kori magyar leletanyaghoz, sőt annak néha nem is a korai részéhez (11, 17). A honfoglalók sírjaiban 9. századi dirhem zárópénzként nem szerepelt, viszont I. Berengár még királyként kibocsátott (888-915), tehát már a honfoglalás előtt is forgalomba került denáraihoz a portyázó magyarok először csak a 899-ben kezdődött itáliai hadjáratokban juthattak. Síregyütteseink zárópénzei szerint a történeti források adataihoz leginkább a nyugat-európai (itáliai, francia, német és angol) pénzek hazai jelentkezése kapcsolható. Ezek az említett I. Berengár-féle dénároktól II. Berengár (950-961) veretéig, azaz a 955. évi augsburgi vereség hadjáratokat szüntető idejéig, szakaszosan eltérő intenzitással, de folyamatosan észlelhetők. A csak 967 után keltezhető két cseh érménk (93-94) viszont már a békés idők maradványa. Az arab dirhemek a honfoglalás küzdelmeinek lezárultát követően, a 905/6. és a 923/4. kibocsátási évek, vagyis hozzávetőlegesen a 910-930-as esztendők között juthattak el a Kárpát-medencébe, bár az utóbbi időhatárt az egykori Máramaros megyei („huszti") dirhemkincs régi meghatározású

12 zárópénzének 940/41-es verési éve legalább a század közepe tájáig tolhatja ki. A bizánci érmék beáramlása feltehetőleg a balkáni hadjáratok 934-ben - vagy esetleg már ezt megelőzően - való megindulásával függhet össze, s a portyázások 970. évi lezárulása (arkadiopolisi csata) után, alighanem a kialakuló kereskedelmi kapcsolatok eredményeként folytató8. Kralovánszky A., 1960. 27-37.; Szőke B., 1960. (Használatának engedélyét Szőke M. Bélának köszönöm); Szőke B., 1962. 55-59., 91-92.; FehérG.-Éry K.-Kralovánszky A., 1962.; László Gy., 1963.; BarthaA., 1968. 154-157.; Gedail., 1969.; GedaiL, 1972. 1.; GedaiL, 1972. 2.; KponomKUH, B. B. 1972.; Nevizánsky G., 1980. 9. Bálint Cs., 1968.; Bálint Cs., 1975. 106-108., 128-133., 167-173.; Bálint Cs., 1980. 263-289.; Bálint Cs., 1982. 10. Kovács L., 1983. 1. Ennek a bizánci érmékkel foglalkozó fejezete a leletkataszterével kiegészítve megjelent: Kovács L., 1983. 2. Összefoglalóan: Kovács L., 1984. 11. A tárgyalt pénzek közül a kibocsátási évet csak a dirhemeken jelölték, a bizánci és nyugateurópai véreteknél a kibocsátó uralkodó, világi vagy egyházi személyiség trónra, ül. tisztségbe lépésének első évével számoltam. 12. Fomin,A. V.-Kovács L., 1987.37,60-62. 162