A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - RÉVÉSZ László: Gömbsorcsüngős fülbevalók a Kárpát-medencében

csüngős fülbevalóknak azt a típusát (valamint néhány gyöngyös csüngőjűt is),

70 amelyeket a honfoglalók emlékei közt is megfigyelhettünk. IV. A Kárpát-medence területén előkerült gömbsorcsüngős fülbevalók vizsgálata során tehát három alaptípust sikerült elkülöníteni, valamint egy olyan változatot bemutatni, amely talán népünk finnugor eredetű ékszerei közül való. A gyöngy sor csüngős fülbevalók (A. típus) egy archaikus forma utolsó darabjai, elterjedésük Északkelet-Magyarországra korlátozódik, használatuk nem terjed túl a X. század első felén. A préselt gömb sor csüngősök (B. típus) a Dunántúl keleti és déli részén kívül az egész magyar szállásterületen elterjedtek, kis számban felbukkannak a köznépi temetőkben is. A honfoglalástól a XI. század első harmadáig díszíthették a nők viseletét. Zömük azonban minden bizonnyal az ezredfordulóig a földbe került. DélMagyarországi jellegzetességként tarthatjuk számon a pompás öntött gömbsorcsüngős függőket (C. típus). A rangos nők kedvelt viseleti tárgyai voltak, főként a X. század második és harmadik harmadában. A kétszeresen hurkolt huzalfülbevalókat önálló ékszertípusnak tartom, (D. típus), amely jelenlegi adataink szerint a Dunántúl keleti sávjában terjedt el köznépi környezetben, a X. század utolsó és a XI. század első harmadában. A gömbsorcsüngős fülbevalók - akárcsak Kelet-Európában - nem terjedtek el a Kárpát-medencében élő, ill. azt körülvevő szláv népeknél. Ismeretlenek a dunai bolgárok körében is. Az itt talált, s a későbbi magyar állam alkotórészévé vált népesség, de a honfoglalás kori köznépi rétegek viseletének sem vált jellemző darabjává. Elsősorban a középréteg lányai-asszonyai használták. Eltűnésük egybeesik azok temetőinek megszűnésével. Az a fejlődési sor, amelyet Dienes István vázolt fel,

71 önmagában a Kárpát-medencében már nem jelent relatív kronológiát. A különböző típusok egyazon temetőn belül is előfordulnak. A datálás alsó, vagy felső határát egy-egy tárgytípus önmagában nem helyezheti korábbra vagy későbbre, hiszen a tárgyak „korai" változatai sokáig párhuzamosan élnek a belőlük kifejlődött variánsokkal.

71/a Hogy leletegyütteseink keltezésénél biztos alapokra támaszkodhassunk, szükséges lenne valamennyi honfoglalás kori lelettípus részletes vizsgálatát elvégezni.

72 Egy-egy tárgyforma mechanikus felgyűjtése

73 figyelmen kívül hagyja a különböző altípusok, formai variánsok elemzéséből adódó lehetőségeket. Honfoglaláskor kutatásunknak a jövőben e részletvizsgálatokat kellene elvégeznie. 70. Khalikova, E. A.-Kazakov, E. P. 1977. 21-223. 71. Dienes I, 1972. 84., 44. kép. 71/a. Bakay K., 1978. 161-162. Indokolatlannak érzem, hogy a Letkés-Téglaégető II. temető kezdetét 2-3 évtizeddel korábbra helyezi (a 930-40-es évekre), mert előfordul benne egy gömbsorcsüngős függő, néhány szív alakú ezüstlemez és csizmaveret. Véleményem szerint egyik sem kötelezően csak a X. sz. első felében fordulhat elő, e beidegződés helytelen voltát épp a gömbsorcsüngős fülbevalók kapcsán kíséreltük meg kimutatni a fentiekben. Valamely temetőről, temetőrészletről akkor állítható megalapozottan, hogy korai, ha egy-egy tárgytípuson belül az archaikusabb formák alkotják a leletegyüttest. Ellenkező esetben a temetők kéthárom sírja - mégpedig általában a köznépi közösségek vezetői és családtagjaik - akár 2-3 évtizednyire is „elszakadhatnak" az egyéb (többségben levő) leletek sugallta időhatároktól, tehát a hajdani közösségtől! 72. Erre már történtek biztató kísérletek: Szőke B., 1962.; Bakay K, 1965.; Szabó J. Gy., 197879. 45-125.; Kovács L., 1980. 73. Erre jó példa Kiss A., 1985. 218-363. *Kedves kötelességem köszönetet mondani azon kollégáimnak, akik adatgyűjtésem során információkkal, fotókkal támogattak: Béres Mária, Gaál Attila, Gömöri János, Horváth Attila, Kőhegyi Mihály, Mesterházy Károly, M. Nepper Ibolya, Peremi Ágota, Tomka Péter, Trogmayer Ottó, Vörös Gabriella. Dienes István az anyagközlésen túl tanácsaival is segítette munkámat, amiért meleg köszönettel tartozom neki, csakúgy mint Fodor Istvánnak a dolgozat lektorálásáért. 155