A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALÁZS Géza: Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza vidéken

ÉGETETT SZESZES ITALOK KÉSZÍTÉSE ÉS FOGYASZTÁSA A KÖZÉP-TISZA-VIDÉKÉN BALÁZS GÉZA 1. Az égetett szeszes italok népi készítéséről, fogyasztásáról, a hozzá kapcsolódó hiedelmekről, szokásokról, eseményekről még nem rendelkezünk monográfiával, de még sok részletkutatásnak is csak a legelején tartunk. A borászat néprajzi irodalma viszonylag elég gazdag (gondolok itt elsősorban Andrásfalvy Bertalan, Balassa Iván, Vincze István munkásságára), és a többi népi italunkról is vannak monográfiaszámba illő tanulmányok pl.: Bevilaqua Borsody Béla a magyar „serfőzésről", Paládi-Kovács Attila a bozáról, Szabadfalvi József'pedig a mézsörről írt úttörő tanulmányt.

1 A meglévő kisszámú, de nagyon értékes, recens információkat szolgáltató néprajzi adatközlés fontos kiindulópontnak tekintendő. Gönczi Ferenc göcseji és hetési monográfiájában részletesen leírja az akkor még gyakorolt pálinkafőzést. A pálinkáról szóló néprajzi irodalom „sűrűsödési pontja" századunk harmincas—negyvenes évei. Ennek egyik oka lehet a kitűnő német monográfia megszületése (Adam Maurizio: Geschichte der gegorenen Getránke, Berlin, 1933.), amelyet a korabeli tudományos élet viszonylag hamar megismert. A másik ok a szociografikus érdeklődés, a népi irodalom szárnybontogatása volt. A Vármegyei Szociográfiák több kötetében találhatunk értékes adatokat a pálinkafőzésről. 1939-ben jelent meg Benedekfalvy Luby Margit tanulmánya a szilva hazájáról, Vajkai Aurél Cserszegtomaj-monográfiája, 1943-ban Kardos László az őrségi népi táplálkozásról szóló úttörő monográfiája (amelyben bő leírások vannak a pálinkakészítésről), Bödei János tanulmánya Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásáról (a népi pálinkafőzés részletes leírásával). A sort Némethy Endre folytatta hetési adalékkal, amelyben primitív pálinkafőző eljárást írt le. Szentmihályi Imre 1956-ban a csödei pálinkafőző kunyhóról, 1957-ben pedig Ufváry Zoltán az abaúj-zempléni hegyvidékről szolgáltat értékes adatokat.

2 Az utóbbi évtizedekben csökkent az érdeklődés a népi pálinkafőzés és -fogyasztás iránt. Ennek természetes oka az lehet, hogy a kutatás — főleg a tiltott vagy „fekete" főzés területén - sok nehézségbe ütközik. E területen kitűnő szociográfiákat adott közre a nemrégiben elhunyt Zám Tibor.

3 l.Népi italaink alapvető irodalmához: Andrásfalvy B., 1957; Balassa l, 1944; VinczeL, 1957; 1958/aés \95%\h\ Paládi-Kovács A., 1966; Szabadfalvi J., 1961; Bevilaqua Borsody B., 1931. 2. Tanulmányok a pálinkakészítésről: Gönczi F., 1914; Maurizio, A. 1933; Benedekfalvy Luby M., 1939; VajkaiA., 1939; Kardos L., 1943; Bődéi J., 1943; Némethy E., 1945; Szentmihályi L, 1956; UjváryZ., 1957; Balázs G, 1985. 3. Zám T., 1977. és 1982. 18A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 273