A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KAMODY Miklós: Adatok Bártfa és Bártfa-fürdő postájának történetéhez

tot tartott déli szünet nélkül (07—21-ig). Telefonelőfizetők: 9. sz. Csendőrség, 20. Erdőgondnokság, 10. Gazdasági, kereskedelmi és iparbank, 16. Groszman Dezső dr. körorvos, 5. Határszéli rendőrkapitányság, 18. Járásbíróság, 21. Kassa-Oderbergi vasút Bártfa, 7. Kórház, 12. Róm. kat. plébánia, 6. Polgármesteri hivatal, 99. Posta- és távírdahivatal főnök, 22. Sárosmegyei segélyakció bártfai raktára, 11. Szolgabírói hivatal, 2. Bártfai Takarékpénztár, 3. Városháza, 17. Városi mérnök (Wiedmann H.) 23. Városmajor.

2 * Bártfa-fürdő: az előfizetők az interurbán forgalomban 1 frt-ért beszélhettek Kassával. Hivatalos órák: hétköznapokon V/16-VI/30-ig és IX/15-X/15-ig 8-12-igdu.,2-6-ig du. Víl/l— VIII/3l-ig de. 7-től este 9-ig. Vasár- és ünnepnapokon: de. 8—11-ig, du. 2-3-ig. Telefonelőfizetők: 1. Fürdőigazgatóság, 2. Bártfa-fürdői kaszinó, 3. Grossmann Dezső dr. fürdőorvos, Széchenyi-Szálló. A fürdői posta nyitvatartási idejének fenti módon való szabályozásából arra kell következtetni, hogy a telefonközpontja késő ősztől tavaszig nem működött, az előfizetők Bártfához voltak kapcsolva, tehát időszakos jellegű volt. A szállító postamester a pályaudvar és a fürdő között a postaanyagon kívül (postazsákok, csomagok stb.) személyeket is szállított, ami saját bevételét képezte. A postának a gépkocsiszállításra való áttérés során a rendszeres személyszállítás kifizetődőbb lett. Bártfa vasúti pályaudvar és Bártfa-fürdő, valamint Bártfa és Sztropkó között állandó menetrendű távolsági gépkocsijáratot közlekedtetett nemcsak a postaküldemények, hanem utasok szállítására is. A gépkocsijárat működtetését az első világháború során szüntették meg. Bártfa utolsó magyar postafőnöke Szutorisz Róbert volt. Bártfa bélyegzőlenyomatairól indokolt megemlékezni. A bélyegzők használatát Mária Terézia 1751. novemberében kiadott azon rendelkezése során szülte a postások ötletessége, hogy a postadíjakat nemcsak súlyuk, hanem a szállításuk távolságáért kellett fizetni. A súlyt a feladás során latra megmérték, a küldemény feladásának helyét a feladónak kellett volna kézírással a levél felső részére írni. A feladó ezt nem tette, a postára bízta, vagy eltévesztette és a lakóhelyét írta a feladás helyéül, ahol viszont nem volt mindig posta, így aztán a feladási hely pontos, olvasható megjelölése a postásokra hárult. Azok megunva a sok kézzel történő felírást, egy-két éven belül házilag faragott, kivágott, majd fémbe öntetett hivatali névbélyegzők jelentek meg (1752. Tokaj, 1753. Nagyszombat (Tyrnau), 1754. ödenburg (Sopron). Évtizedek múlva a helynév mellett a feladás időpontját is feltüntették és a bélyegző ovális, kerek formát öltött. Bártfa postája a lakosság nemzetiségi jellegének megfelelően német helynév feliratú bélyegzést használt; azt hol Bartfeldtnek, hol Bardfeldnék, később Bartfeldnek írta, ahogyan a korabeli postamester azt fonetikus hangzása után jónak látta elkészíttetni. Legérdekesebb és országosan is legritkább bélyegző 1784-től volt használatos, házilag készített kétkörös bélyegző abban alul a postakürt, felül a királyi korona (utalva szabad királyi város jellegére) a kettő között Bartfeldt felirattal. Az 1818-tól 1837-ig terjedő időszakban két bélyegzőt is használtak, az egyik keret nélküli volt, a másik keretbe foglalva, mindkettő ugyanazon műhelyből származott. Az 1821-1847-ig, majd 18381842-ig használtak még mindig kézműves munkák, utóbbi némi hibával. Az 1843-as készítésű már nyomdai eredetű kétsoros, a helynév alatt a nap és hónap megjelölésével. 21. Országos távbeszélő névsor 1916. 63