A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - D.VARGA László: Adatok az Ung–Laborc–Latorca mellék pásztorkodásához

sán vótam bojtár Kisjankó Péter pásztor mellett, utána öt évet bojtárkodtam még Leleszen Csizsmár Gyuri mellett." „Palágykomorócon nevelkedtem, ahol apám húsz évig vót tehenpásztor. Tízéves korba vitt apám magával pásztorkodni. Sok vót a patak a legelőn is, a gatyát levetettem és derékig érő vízbe hajtogattam a marhát." „1915-be, mikor hazagyöttem és itt megfogadtak a gazdák pásztornak, huszonöt esztendőt tőtöttem a kelecsényi erdőn." „Mán hétéves koromba kint vótam az erdőn apámmal, mint pásztor. Igen tavas (víztócsás) vót a legelő és én mezítláb meg bocskorkába jártam. A lábom úgy kiette a sár, hogy olyan vót, mintha késsel lett vóna összehasogatva. Úgy is neki kellett menni a sárnak meg a víznek. Ha hoztak is a falubul néha egy kis töreket, avval lehintették, de ha a tehén eccer végigment rajta, olyan vót mint azelőtt. Mikor huszonkettőbe hazagyöttem a fogságbul beálltam itthon pásztornak, itt Csicserbe, kintháló pásztornak. Először csikós vótam, és vagy százhatvan lú vót a kezem alatt. A gazdák lovait őriztem három évig." „Nyócéves koromba mikor meghalt apám elmentem bojtárkodni a bátyámhoz Jóskához. Akkor Szalókba vótam pásztor." A kutatott terület állattartása, így a pásztorkodás is félszila/ volt. A tavaszi kihajtás után késő őszig, amíg az időjárás engedte, a jószág kint volt a legelőn. Ami a sertés legeltetését illeti, csak a kezes tartás volt a jellemző; tehát a csürhe naponta ki- és hazahajtatott.

33 A pásztori társadalom: „Az én apám csak teheneket őrzött, kétszázhatvan szarvasmarha, a nagy szürke vót a keze alatt, oszt ketten bojtárkodtunk mellette. Ez a szürti legelőn, a Szigetjén vót, ahol a szarvasmarha mellett csikók is vótak. Én tizennégy évig őriztem a lovakat, velem elégedettek vótak. Én csak amikor egyszer szétszaladtak, kezdtek kötekedni, oszt a fogadáson mán vótak olyanok, akik ellenezték hogy megfogadjanak. De aztán a többség mégis megválasztott. Másnap aztán mégis elmentem, oszt leköszöntem (felmondott). Tessék, mondtam, nem tik mondtok fel, én mondok fel. Hiába kért a bíró ..." „Itt Szelmencbe, mellettem a gyermekek (gyerekei) bojtárkodtak. Máskor, Proksán két bojtárom vót. Egy legénybojtár meg egy kisbojtár. A kisbojtár 10—11—12 éves vót, a legénybojtár pedig 15 év felett, mán akit felavattak (legénynek). Nem vót rangsorolás a pásztoroknál, mindenki egyforma vót." „Két bojtárt tartottam, egy kisbojtárt meg egy legény bojtárt. Lengyel Berti meg a leleszi Bajusz Miklós bojtárkodott mellettem. Aztán vót Kaposrul is egy bojtárom a György Miklós. A Molnárcsik eccer azt mongya nekem: Komám, nem jó szógálni egy embert, csak kéthárom évig, mer aztán megismerik! Te így fogod fel, kérdeztem. Nekem erről más vót a véleményem. Hogy minél tovább szógál az ember, annál jobban megismerik oszt annál nagyobb a becsületi. Én beszógáltam az egész vidéket." „Ha több jószág vót, mondjuk 150-200 darab, akkor a pásztor két fia (természetesen ha volt neki) vót a bojtár, ha meg nem vót, akkor fogadott. Később Komorócrul (Palágykomoróc) ide kerültem Ruszkába csikósnak, de kilenc esztendeig a Szürti-erdőn is vótam." „Minden jószág mellett más pásztor vót. De egy pásztor nem csak egyfajta 33. Ezeket részletesebben vö.: Néprajzi Lexikon 4. 209-211; továbbá Bellon T., 1979. 138-147.; Timaffy L., 1980. 42-63.Manga J. 1976. 15-26.; S. Kovács L, 1983. 3-4. 326