A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - D.VARGA László: Adatok az Ung–Laborc–Latorca mellék pásztorkodásához

október végin, egészen novemberbe vót. A választás úgy vót, hogy hogy pártolták meg az illetőt, aztán ez ment szavazásra. Ha nekem vót például harminc szavazásom, a másiknak meg csak húsz, akkor az bukott. Hamán másképp nem tudták eldönteni, akkor papírt, nyilat húztak. Nagy huncutsággal ment ez is. Sok szegényember vót akkor, gyöttek még más faluból is, hogy én beállok meg így." A pásztor járadéka: egy fél véka búza, egy fél kenyér, fél font szalonna, bocskorpénz, egy liter főzelék. A főzeléket, ami (egy liter búzából, vagy egy liter paszulyból, babból) állt, kihajtás előtt egy nappal szedték össze házalás formájában. Ugyanekkor történt a szalonna összegyűjtése is. A kenyeret évközben szedte össze a pásztor felesége, aszerint, hogy mikor mennyire volt szüksége. A terményt (búzát) pedig ősszel, cséplés után zsákolták össze.

24 „Amikor a pásztorfogadás vót, annyit fogadtak, ahány pásztorra vót szüksége a falunak (gazdának). Ekkor fogadták a mezőőröket is a határ részére.

25 Az áldomást a „szóga" (pásztor) fizette. Aszerint fizették a pásztorok az áldomást, hogy kinek vót nagyobb a kereseti lehetősége (értsd: több jószág került a keze alá), az több áldomást fizetett. Ha a gazdák elégedettek vótak a pásztorral, akkor ősszel újbúl megkérdezték, hogy hajlandó-e megint elvállalni. Hiába vót akkor más kínálkozó, meghagyták a régi pásztort. Én később fordítottam azon, hogy kinek kell fizetni az áldomást: amikor megválasztottak, azt mondtam a gazdáknak, hogy nem helyeslem azt, hogy én fizessek, mert ha a gazdák fizetnek nekem, akkor egy gazdára csak egy fillér esik, mer nekem mondjuk elég három deci pájinka, de ha én fizetek minden gazdának csak egy féldecit, ez mán sok. Aztán beismerték, hogy nekem van igazam."

2 6 „Előfordult olyan is, hogy felmondtak a pásztornak. Ez olyankor vót, ha nem állta a sarat." „A legelőn legeltetési részt is kapott a pásztor, ami asszerint változott, hogy mennyi marhát őrzött. Ugyanígy vót a kaszáló résszel is, ami szintén változott." „A gazdák ősszel fogadták a pásztort. Összetömörültek egy rakásba, mind mint a méhecskék, oszt amikor valakit javasoltak, körbe kérdezték minden gazdát, hogy „no, jó lesz"? , „ki tud rá valamit", utána meg behíjták a pásztort, szóltak egy-két szót, oszt mondták, hogy no, megfogadunk. Utána meg megvót a nagy áldomás, mindenki részeg vót. Annyit ittak, hogy valamelyik össze ishugyozta magát." A pásztor járadéka Molnárcsik István elbeszélése alapján a következőkből állt: fél véka termény (fele búza, fele rozs) fél font (25 dkg) szalonna, fél kenyér és egy korona bocskor pénz. „A fogadás a kocsmába zajlott le, és mivel mindég vót több jelentkező, ezer szavazat alá adták. Akire többen szavaztak, azt választották meg. Utána a gazdák követelték az áldomást, hogy a pásztor fizessen. Én csak eccer fizettem, utána megmondtam a gazdáknak, hogy evvel vége, többet én nem fizetek. Több Üter pájinkát vettem, mer kétszáz koronáért sok pájinkát adtak." „Egy fél véka terményt fizettek a gazdák egy lú után. Ennek a fele búza, a fele gabona (rozs) vót, egy korona bocskorpénz, ezenkívül a járadék24. Simkó Sándor közlése. 25. Ezt a többi pásztorok is említették. 26. Éles Mihály elbeszélése szerint a fogadáskor az áldomást fele-fele arányban a gazdák, ill. a pásztor fizette. 323