A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - FÜLEP Ferenc: A régész Herman Ottó

A RÉGÉSZ Herman OTTÓ FÜLEP FERENC 150 évvel ezelőtt született a magyar tudománytörténet egyik legjelentősebb és legérdekesebb egyénisége, Herman Ottó. Születésének és halálának kerek évfordulóin mind a természettudományok, mind a néprajz, mind a régészet művelői megemlékeznek a sokoldalú tudományos munkásságot kifejtett, nagy hazánkfiáról, akit a szó nemes értelmében polihisztorként tartanak számon. A magyar régészettudomány képviselőinek nevében születésének 125. évfordulóján Banner János

1 méltatta nemes egyszerűséggel Herman Ottó munkásságát és jelentőségét a magyar régészetben, közelebbről a magyar paleolit kutatások történetében. Ugyancsak Banner János

2 volt az, aki számos kiadatlan levelének közreadásával Herman Ottónak nemcsak műhelytitkaiba adott bepillantást, hanem érdekes ecsetvonásokkal vázolta fel a nagy tudós emberi magatartásának, színes egyéniségének ezekben a levelekben megnyilatkozó sajátosságait. A magyar tudományos élet előbb már említett szakterületei kegyelettel és a legnagyobb tisztelettel hajtották meg az emlékezés lobogóit Herman Ottó alakja és munkássága előtt, attól kezdve, hogy Lambrecht Kálmán

3 1915-ben a Magyar Barlangkutató Társulat ülésén magasan szárnyaló beszédben siratta el azt a veszteséget, amely halálával a magyar tudományt, többek között az ősrégészeti kutatásokat is érte. Megbecsülésének jele az is, hogy a miskolci múzeum Herman Ottó nevét vette fel, hiszen ez volt az a vidék, amelyhez legnagyobb sikerei fűződtek, s ez a múzeum az, amely - a Nemzeti Múzeum mellett — „kegyelettel őrzi régiségtárában Herman Ottó féltve őrzött kincseit: a jégkorszak ősemberének első magyarországi emlékeit, felismerőjük lángelméjének értékes bizonyítékait."

4 (Lambrecht Kálmán, Emlékbeszéd). Magától értetődő tehát, hogy ez a múzeum most is megemlékezik névadójáról születésének 150. évfordulóján. Úgy gondolom, ebben a körben felesleges lenne részletesen kitérnem arra a hazai és nemzetközi szakkörökben nagy hullámokat kavart vitára, sőt harcra, amely 1893 után lángolt fel, amikor Herman Ottó

5 ismertette az 1891-ben megtalált miskolci, Bársonyházi szakócákat és zseniális felismerésével ezeket a diluviális ember eszközeiként, keze munkájaként határozta meg. Az autodidakta Herman Ottó, aki a természettudományi területen már korábban jó nevet vívott ki magának, szinte belerobbant a magyar ősember1. Banner J., 1963. 7. skk. 2. Banner /., 1965. 7. skk. 3. Lambrecht K., 1915. 1. skk. 4. Lambrecht K., 1915. 3. 5. Herman O., 1893. 1. skk. 31