A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - SZIKORA András: Legeltetési rend Monokon a századelőn

6. kép. Tehénfogat halmon és ősszel pedig a Kis-Répás hegyen és környező tarlókon, dűlőkön legelészett. Az Ingvár-hegy valósággal alpesi legelőnek számított. Meredek oldalain lépcsőszerű ösvényeket tapostak ki az állatok így védekezve a megcsúszástól amely könnyen végzetes lehetett. A Cifragulya utolsó gulyása J. Gergely József volt, akit a falu népe csak Jasu Gergelynek, Jasu Józsi bácsinak nevezett. Az öreg Jasu Józsi bácsi nemcsak mint pásztorember, hanem mint „ingyenes baromorvos" is jeleskedett. Azért tartotta „kiemelt fizetéssel" az uradalom, mert az általa őrzött Cifragulyán nem, de legalább is igen ritkán fordult elő a lábtörés, felfúvódás, rontás és villámütés. Kiváló és megbízható „meterológus" hírében állt, mert a méhek zsongásából, a legyek viselkedéséből, a harang szólásából, a szél irányából a felhők mozgásából, alakjából, a madarak csicsergéséből, a fecskék alant vagy magasan szállásából megállapította a közelgő időjárást, és ha vihar közeledett a Cifragulya idejében mindig védett helyen volt. A Cifragulyán minden évben legalább 180—220 db magyartarka, ökörborjút legeltettek, neveltek. Nyáron éjszakára a karámban, télen pedig az istállóban tartották őket „ömlesztve" az idősebbeket pedig jászolhoz kötve. Amikor a fiatal bikaborjú elérte az alkalmas kort akkor ivartalanították és így élte napjait itt kb. 4 éves koráig. Ez a gulya volt lényegében a gazdaság számára az „energiahordozó" bázis, mert a kiselejtezett igás ökrök utánpótlása innen történt. Mindig úgy volt ütemezve a „transzporálás", hogy ahány igásökröt selejteztek ki a munkából és fogtak be hizlalásra (sőrének) a Cifragulyáról annyi 4 éves korú ökör került a járomba. Négy év elegendő idő volt ahhoz, hogy a csontozat, az izomzat, a szív és a tüdő annyira kifejlődjön, hogy igába fogható legyen 4 éven át dolgozzon, amikor pedig elérte a 8. életévét akkor a béres leadta a sőresnek mint manapság a kiselejtezett erőgépet és 6 hónapig tartó hizlalási időszak után 9 mázsáról felhízott 12 mázsára és a „német hízómarha kereskedők mint a cukrot úgy vásárolták .. .". Jó pénzt kapott érte az uradalom és még ott maradt az értékes szervestrágya amelynek a talajerő visszapótlásában volt mindig döntő szerepe. A csordások bérezése. A gulyás különleges helyzeténél fogva eltérő státuszban volt a csordásokétól. A csordások általában meghatározott bérért szolgáltak. Természetesen itt 312