A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - SZIKORA András: Legeltetési rend Monokon a századelőn

2. kép. Fajtiszta mangalica kan 3. kép. Mangalica anyakoca malacaival A fogatolt, illetve jármolt állatoknak mindig jó erőben kellett lenni, hogy „két úrnak szolgálva" eleget tudjanak tenni, ezért a szekeres jobbágyok az állataik számára a jobb minőségű legelőt kapták, nem olyat mint a zsellérek. Ezeknek a száma nagy volt és igen kevés a nagyállataiknak mennyisége. A gazdák csordáfo mint legelőre járó állatcsoport elnevezés a kiegyezés után jött létre. Ebben az időpontban bontakozott ki a paraszti gazdálkodásnak olyan szintje amely a földmívelőt gazdává, a földművelést pedig gazdálkodásnak deklarálta. A szabadságharc és a kiegyezés közötti időszakot a kibontakozás periódusának kell mindenképpen tekinteni. Az ipar és a kereskedelem lassú kibontakozása folytán néhány fuvaros (furmányos) is élt és dolgozott a faluban akinek kevés, vagy egyáltalán nem volt szántóterülete. (Furman [Furmányos] András) Ezek a századforduló előtt a kaolint fuvarozták Kassára, Mis20 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 305