A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALÁZS Géza: Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza vidéken

ízben 1984-ben főzték Tiszadorogmán. Egy ároktövi fiatalember szedte az akácfavirágot kis japánkosárral, szénahordó kerekkasba. 30 kosárnyi akácvirágból, 1 zsák törkölyből és 10 kg cukorból lett 170 liter cefre. Ebből 14 liter akácfavirág-pálinka főtt ki. Tiszacsegén emlékeznek még a sárgadinnyéből főzött pálinkára, valamint az első világháború után főzött rozspálinkára. Tiszadorogma és Tiszafüred régen gyümölcstelen vidék volt, ezért elképzelhető, hogy az első világháború előtt nagyobb mennyiségben főzhették ezen a tájon is az ún. életpálinkát, amelynek mára nyoma sem maradt. Már csak az emlékezetben él a zsidópálinka (zsidópájinka): szilvapálinkába 8-10 szem aszaltszilvát tettek, ettől a pálinka elszíneződött, s olyan lett, mint a konyak. 9. Az égetett szeszes italok hagyományos tárolóedénye a fahordó. Országszerte, így a Közép-Tisza vidékén is kezdenek átállni a műanyag tárolóedényekre, ballonokra. De azért két hagyományosabb pálinkatárolási módszert máig megfigyelhetünk. Tiszadorogmán még tartja magát a fahordó. Általános nézet szerint a pálinkának legelőnyösebb az akácfahordó. Csak másodsorban emlegetik az eperfahordóx (érdekes, hogy országszerte az eperfahordót sorolják első helyre). Szintén általános vélemény, hogy akácfahordóban érik meg legjobban a pálinka, a cseresznye- és szilvapálinka szép sárga színt kap tőle. A fahordók egyetlen hátránya, hogy párolognak, a bennük levő pálinka szesztartalma csökken. Aki 51 fokos pálinkát főzet, rövid fahordóban való tárolás után 50 fokos pálinkát vehet ki a hordóból. Míg Tiszadorogmán a fahordó, Tiszacsegén és vidékén a cserépkorsó tekinthető hagyományos pálinkatároló-eszköznek. A leginkább a tiszafürediek őrzik ezt a hagyományt. A pálinkakorsók lehetnek 5—6, de 15—20 literesek is. A tiszafüredi kerámiaipar termékei. A Tisza-mellékén is egyre inkább meghonosodik a pálinkának üvegben való tárolása. 5—10—15 literes demijonokban (vesszővel befont üvegkorsókban) tárolják egyre többen a pálinkát. A demizsonnak a Közép-Tisza vidékén több hagyományos neve is van: kosárüveg, fontüveg, fonottkorsó. Többek között Tiszanánáról jegyezték föl ezeket a kifejezéseket, de élnek a „vesszős faluban" Tiszadorogmán, valamint a „kubuzosoknál" (gyékényeseknél), Tiszavalkon is.

19 Használja a szalmáskorsó kifejezést a közeli Balmazújvárosban élt Veres Péter, sőt Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájában is találkozhatunk a szalmás üveggel. A szalmáskorsó, fonottkorsó a Közép-Tisza vidéki települések általános pálinkatároló-eszköze lehetett és sok helyütt ma is az. Ahogy eltűnőben van a tiszafüredi bütykös korsó, úgy vonódik ki a használatból és válik presztízstárggyá a pálinkásbutella. A butellát az Alföld északi részén — a két híres Közép-Tisza vidéki fazekasközpontban: Mezőcsáton és Tiszafüreden — bütykösnek hívják (ezért is nevezik nagyobb formáját bütykös korsónak). A cserépbutykos a magyar Alföld jellegzetessége, s csaknem minden háznál megtalálható volt. Tiszafüreden gyártották az ovális formájú butykosokat, amelyeknek keskeny szájából külön művészet volt inni. Ma már múzeumi ritkaságnak számít a tiszafüredi pálinkáskönyv, azaz imádságoskönyv alakú bütykös. Kresz Mária bemutat egy ilyen zsoltáros-pálinkáskönyvet Tiszafüredről, amelynek gerincén a következő felirat díszeleg: „Kovács József é Ez a Reggeli könyörgéses könyv".

2 ° A felirat utal a reggeli pálinkafogyasztás szokására is. Ma a kisadag pálinkát 19. ProhászkaJ., 1956.476-478. 20. Kresz M., 1983. 34. 284