A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALÁZS Géza: Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza vidéken

6. kép. A tiszadorogmai és a tiszacsegei szeszfőzde vonzáskörzete A Közép-Tisza vidék nemcsak termelő, hanem befogadója is volt az idegen pálinkának. A pálinka származásának hagyományos útvonala az északi-északkeleti országrészekből vezetett az Alföld felé. A lévai uradalom sör- és pálinkafőzési adatait vizsgáló Merényi Lajos közzéteszi, hogy a rozsból készült pálinkából, valamint a seprőből égetett borból 1719-ben a lévai pálinkásnek és kereskedők nagyobb mennyiséget hordtak el a Tisza mellékére.

16 A Közép-Tisza vidék szegényebb falvaiból később eljáró summások és kubikusok állandó járandósága volt a pálinka. 6. A Közép-Tisza vidéken pálinkafőző-házak, -kunyhók meglétét nem sikerült fölfedezni. Viszont az első világháborúig a községekben több háznál is volt üst, pálinkafőző. Ezek nagy része az első, majd a második világháborúban megszűnt. Ároktő egykori falu végén (a csegei rév felé) még ma is áll egy fészernek használt épület, amely a gazda elmondása szerint a két világháború között pálinkafőzőként üzemelt. A harmincas—negyvenes években községi főzde működött Ároktőn, Tiszakeszin, Tiszadorogmán. Tiszadorogmán kisebb megszakításokkal a régi főzde üzemel máig, Ároktőn az új bérleti rendszer eredményeként 1984-ben újra indították a szeszfőzést. Tiszacsegén a főzde az 1960-as évektől üzemel mint a Béke Mgtsz egysége. Két Közép-Tisza vidéki pálinkafőzdét vizsgáltam meg részletesebben, a tiszacsegeit és a tiszadorogmait. A tiszacsegei pálinkafőzde nagyobb, modernebb. A kapacitása a legnagyobb főzdékének felel meg, üstje 550 literes. Éppen 1984 nyarán - a „leállás" idején 16. Merényi L., 1896. 175-184. 279