A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - BALASSA Iván: Herman Ottó, a néprajztudós

megállapítható, hogy a pásztorművészet kutatása és terminológiája ugyancsak Herman Ottó munkásságához fűződik. A magyar pásztorélettel kapcsolatban első nagyobb lélegzetű összefoglalása az Ezredéves kiállításhoz kapcsolódik, mely eddig nem látott és ismert tárgyak és építmények egész sorát mutatja be.

40 Eredetileg a Természettudományi-Közlönyben jelent meg a következő évben egy másik összefoglalása, melyet talán e területen a legjobbnak tekinthetünk

41 . Majd egy évtized múlva lát következő munkája napvilágot, melynek előszavában ilyen irányú munkásságáról így vall: „A magyar nemzet második és — mondhatom — nagy ősfoglalkozását az állattartásban, kapcsolatban a pásztorélettel láttam".

42 Ez a munka valóban előtanulmány, mely a XI. századtól kezdve nagyon értékes, de már legnagyobb részt máshol publikált történeti anyagot tartalmaz, és ebben a kötetben sok oda nem való anyagot is közöl. Ezért joggal írja legjobb ismerője és életrajzírója Lambrecht Kálmán: „Ez a kötet, sajnos, már túlságosan elnagyolt kontúrokat öltött"

43

. Való igaz már ebben a kötetében az öregedés jeleit nagyon ki lehet olvasni. Legutolsó munkája közvetlenül halála előtt jelent meg. A magyar pásztorok nyelvkincse tulajdonképpen egy kollektív munka eredménye és Herman Ottó saját gyűjtésein kívül sok történeti és korábban publikált anyagot foglal magába. Ez egyedülálló olyan szótári munka, mely elsősorban néprajzi szempontok szerint készült, de segítséget kívánt nyújtani a nyelvtudomány számára is. A végén elhelyezett mutató a szavak kikeresését nagyban megkönnyíti, de saját és mások tapasztalata alapján ez alkalommal még fokozottabban fel kell hívnom a figyelmet a szükséges forráskritikára. Herman Ottó munkásságában a magyar házról, a magyar nép antropológiájáról, a rovásírásról, az ásóról, a nyílhúzásról, sőt még a gyermekjátékokról is találunk kisebbnagyobb közléseket és tanulmányokat, melyek többnyire széles körű ismeretét bizonyítják, máskor viszont éppen nem elég mély tájékozottsága keverte áldatlan vitákba. Az összesen kétezret megközelíti írásainak száma, mely önmagában is mutatja rendkívüli szorgalmát és egy-egy kérdésre történő gyors reagálását. 4. Herman Ottó helye a magyar néprajztudományban. Az elmondottak után aligha lehet kétséges, hogy Herman Ottót a magyar néprajz ún. tárgyi ága megalapítójának tartom, aki a természettudományok oldaláról érkezett és tudatosan azok elveit és módszerét igyekezett az új tudományterületen meghonosítani. Az alapjaiban történeti, társadalmi jellegű anyag azonban arra késztette, hogy ebbe az irányba fejlessze ismereteit, márcsak azért is mert pozitivista alapokon nyugvó evolucionista felfogása ezt lehetővé tette. Nem véletlen, hogy az után következő néprajzi nemzedékek az anyagi kultúra területére a természettudományok területéről jöttek. Elég ha ezzel kapcsolatban: Jankó János, Bátky Zsigmond, Györffy István nevét említem. Ők pedig a közvetlenül előttünk járó nemzedék, akiknek hatása máig kimutatható tudományunkban. Herman Ottó kiemelkedő halászati munkájával egy új tudományt teremtett meg: a tárgyi néprajzot, a tárgyi etnográfiái, felfedezte a pásztoréletet, a pásztorművészetet, 40. Herman O., 1898. 41. Herman O., 1899. 42. Herman O., 1909. 43. Lambrecht K., 1916. 35. 27