A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALÁZS Géza: Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza vidéken

4. kép. Falu szélén a tiszadorogmai szeszfőzde (Balázs Géza felv.) személyeknek is vállalkozásba adott szeszfőzdékkel kívánnak segíteni. Természetesen az illegális, ún. „fekete" főzésnek a mai napig rendkívül nagy szerepe és hagyományai vannak. A második világháború után a legtöbb „fekete" pálinka kukoricából, gabonából készült. A hetvenes években pedig - főként az Alföldön - „maszek nagyüzemmé" vált a cukorból készült bor és pálinka. 4. A Közép-Tisza vidék a pálinkafogyasztásban az átlagosnál valamivel nagyobb szerepet játszik. Keleti Károly közel egy évszázaddal ezelőtti statisztikájában - 1887-ben - Magyarországon megkülönböztet elsősorban pálinkafogyasztó és borfogyasztó vidékeket. A bort nem termelő vidékeken (Felföld, Kárpátok, Erdély) erős a pálinkafogyasztás, az Alföldön és a Dunántúlon viszonylag kevés. A Közép-Tisza vidék ebből a szempontból átmeneti zónának számít. Keleti Károly egyik statisztikája a folyók szerinti bontásban is tükröz adatokat a bor- és pálinkafogyasztásról:

13 Fejenkénti átlagos fogyasztás literekben borban pálinkában Duna bal partja 17,44 26,18 Duna jobb partja 33,58 18,61 Duna—Tisza köze 50,79 18,34 Tisza jobb partja 14,74 20,48 Tisza bal partja 13,22 28,09 Maros—Tisza szöge 18,89 23,06 Erdély 15,37 27,92 13. Keleti K., 1887.138. 277