A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - KAVECSÁNSZKI Gyula: Rátka, Hercegkút és Károlyfalva népi építészete

Népi építészetünk jellegzetes eleme a tornác. Funkcionális és alaprajzi szempontból is érdeke. A főhomlokzat előtt húzódva jelentősen befolyásolja az épület esztétikai, formai értékeit. A tornác külső megjelenése minden esetben kifejezi a gazda társadalmi rangját is. A tornác tulajdonképpen a ház kiszélesített és oszlopokkal alátámasztott eresze. Feltehetően igaz az, hogy a múlt század második felében a tornác nem volt általános ÉszakMagyarországon. Rátka, Károlyfalva és Hercegkút népi építészetében nem volt jellemző a tornác alkalmazása. Jellemző viszont a széles eresz, amit a legöregebb házaknál láthatunk (15. kép). A 15-16os képen bemutatott lakóházak a tornác il" lll nélküli épületek legszebb és legjellemzőbb jgr-r-^ I (ll képviselői a vizsgált településeken. A tornác kialakítására itt is találunk azonban szép megoldásokat. A fatornác egyszerű példája az, ha a ház hosszanti homlokzata előtt négyszög, kör vagy más formára faragott oszlopok sorakoznak 2-3 méterenként. Ezekre gyakran gerendát fektettek 1 m magasságban. Ez volt az ún. könyöklő. A módosabbak az oszlopokat motívumokkal díszítették, faragták. Szép példája ennek a 1 l-es képen látható oszlop. Ez volt az egyetlen faragott oszlop, amit a három település kutatása során találtam. Kőből épített tornác Rátkán, a Vasút u. térségére jellemző (18. kép). 17. kép. Károly falva, Rákóczi u. 17. sz. tornácos lakóház faragott oszlopa 18. kép. Rátka, Kossuth u. tornácos lakóépület \V 259