A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - BALASSA Iván: Herman Ottó, a néprajztudós

magyar Alföld nemes városainak négyes fogata vár virradatkor, hogy kivigyen haragos zöld legelőre, fakó szikesre, sivó homokhegyek tövébe. Hát könnyű nekem!"

27

. A felületes gyűjtésből bizony egyszer-egyszer hírlapi, vagy folyóirat hasábjaira került vita is keletkezett. így Kada Elekkel kecskeméti újságíróval a bugaci pásztorkodás néhány kérdéséről sokszt>r személyeskedő hangú vitát folytatott, de kénytelen volt maga is beismerni: „Senki sem tudja jobban, nem érzi tisztábban mint én, hogy ennek a hat órai közvetlen és egy órai közvetett kutatásomnak eredménye nagyon hézagos"

2 8

. Ennek ellenére megfogadta, hogy sohasem áll szóba Kada Elekkel, de az már mint máig is jó emlékezetben megtartott kecskeméti polgármester adatokat küldött 1905-ben, és a barátság a későbbiekben újra helyreállt.

29 A Magyar Nyelvben jelentette

30 meg egy előadását a debreceni lófogatokról, melyre Ecsedi István

31 úgy válaszolt, hogy lényegében nem bocsátkozott vitába az agg tudóssal, hanem egy új tanulmányban leírta a debreceni fogatokat, ahogy gyermekkorától azt látta és hallotta. Erre azért volt szükség, mert: „Megeshetett, hogy kiváló tudósunk téves informácziókat kapott; de másfelől ezek az informácziók lehettek helyesek is s a meglevő hibák onnan eredtek, hogy sem kiváló tudósunk, sem az ábrák ügyes kezű rajzolója nem tette vagy talán nem is tehette az ethnographia jelenségeket beható tanulmány tárgyává". A bírálat rendkívül tapintatos és példamutató egy nagy tudóssal szemben. Még lehetne említeni más észrevételeket is, de ez a kettő is elegendő arra, hogy felhívja a figyelmet arra: Herman Ottó adatait és ebből következőleg megállapításait is forráskritikával kell kezelnünk. Nem kívánom most munkásságának a néprajz számos területére terjedő kalandozásait nyomon kísérni. Csak két, az ő szavaival élve az ősfoglalkozások gerincét és saját munkásságának legkiemelkedőbb eredményét adó területre kívánok utalni és ez a magyar halászat és a pásztorélet. Munkásságának csúcspontját jelenti a halászatról írt nagy összefoglalása. Már 1885ben megjelent egy rövidebb tanulmánya

32

, melynek német és francia megfelelője is napvilágot látott és így az érdeklődést külföldön is felkeltette a nagy kétkötetes, sajnos csak magyarul megjelenő munkája iránt

33

, melynek 860 oldalán 300 rajz található és 12 műlap és 9 kőnyomatú tábla teszi azt teljessé. A könyv nemcsak feltűnést, hanem teljes elismerést is keltett. Kossuth Lajos már korrektúrában olvasta, Hunfalvy Pál a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályán mutatta be, amit már a megjelenés évében Berlinben „Herman Ottó klasszikus könyvének" neveztek. A könyv megjelenése után fél évszázaddal írja róla Györffy István: „Egy egészen ismeretlen, elmerülőben lévő világ tárult a magyar közönség elé s a szép magyarsággal megírt könyv a magyar néprajzi tudomány első népszerű szakkönyve lett. Herman Ottó művelődéstörténeti értékeléssel, de természettudományi szemlélettel tárta elénk a magyar j 27. Herman O., 1895. 688. 28. Herman O., 1896. 43-44. 29. Balassa L, 1974. 90. 30. Herman O., 1910. 49-58. 31. Ecsedi L, 1911.36-53. 32. Herman O., 1885. 33. Herman O., 1887. 25