A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GODA Gertrúd: Mándoki bács – Dési Huber István ismeretlen rajza

MÁNDOKI BÁCSI DÉSI HUBER ISTVÁN ISMERETLEN RAJZA GODA GERTRÚD Gazdagodik Dési Huber Istvánról, a portréfestőről és típusteremtő művészről alkotott képünk, amikor életművének e szép darabját; a Mándoki bácsi-t megismerjük (1. kép). (A művész özvegyének 1984-es szíves azonosítása.) A művészi kibontakozást tekintve az 1930—40 közötti évtized igen jelentős volt Dési Huber életében. A Szocialista Képzőművészek Csoportja vezéregyéniségének — M. Heil Olga értő korszakolása szerint: „... a harmincas évek elejét jellemző kubizmusát a harmincas évek második felében expresszionizmusa követte, majd végül egy, az előbbiektől teljesen különböző lírai korszak zárja le művészetét". Meg kell jegyeznünk, hogy Dési Huber István: „A festészeti »izmusok« bírálata" c. írásában határozottan elveti az expresszionizmust, mert abban a „nagypolgárság individualizmusa kér szót" (Korunk 1933. III.). A Mándoki gazdáról készült rajz nem csupán keletkezési idejét tekintve, hanem a formanyelvet illetően is a művész az expresszív etapjába sorolható. A méltán legismertebb alkotások születésének esztendeje az 1938-as. Többek között a „Szalmakalapos önarckép" rajzi és festett megoldása, a „Viharmadarak", az „önkínzó önarckép" vagy ismertebb nevén az „önarckép Picassó-képpel" (2. kép), melynek felfogásmódja legközelebb áll a szóban forgó műhöz. Ekkor készült a szatmári élmények hatására a „Fedics bácsi" (6. kép), a paraszti eszménykép: „Kucsmás paraszt" (4. kép), vagy a „Megriadt tehén" látomása. Az 1938-as év tavaszán már megkezdődtek Ernst Ede tárgyalásai Dési Huberrel egy esetleges kiállításról, s valószínűleg a már súlyosan beteg művész alkotó kedvét ez a lehetőség megsokszorozta. A decemberi nyitást kételkedve hihette csupán, látván a politikai feszültséget. Az Anschluss évében a Picasso „Menekülők" című kompozícióját — quattrocento festők módján — önarcképébe beépítő művész - maga is menekült az alkotói magányba, amikor elfogadta Ortutay Gyula meghívását bátorligeti gyűjtőútjára. Míg a néprajzkutató folklorista a mesemondó Fedics Mihály egyéniségét vizsgálta — a mesék jegyzésével egyidőben Dési Huber azon tervét valósította meg, melyet Méliusz Józsefhez írt levelében így fogalmazott meg: „Van egy szép tervünk nyárra; le szeretnénk menni két hétre Bátorligetre Ortutayval. Ő népmeséket gyűjtene, én rajzolni szeretnék sokat, szép, kemény magyar parasztfejeket." A Mándoki gazdáról készült rajz felbukkanásáig úgy tudtuk Horváth György-nek Dési Huberről írt könyvéből, hogy ez a terv módosult. A szatmári falu elszegényedett lakosai inkább az agrárproletariátushoz tartoztak, mintsem parasztok lettek volna. Maga a 213