A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FARKAS Péter: Kazinczy Ferenc episztolái

„maga is olvasta és elismerte Kantot. Már 1806. okt. 24-én kelt levelében azt írja Kis Jánosnak, hogy ő is úgy van Kanttal, miként Szókratész vallja Hérakleitoszról: »A mit benne értettem, jó és igen szép: s innen azt húzom ki, hogy az is igen jó és igen szép leend amit benne nem értettem«". Czeizel János

5 9 bár nem említi Kantot, hasonló következtetésre jutott. Kazinczy — írta — „a Gróf Török Lajoshoz írt epistolában már bevallja, hogy a tapasztalaton kívül eső dolgokat emberi ésszel fel nem foghatjuk, hogy az igazság nem absolut, hanem csak egyéni igazság, nem tudás, hanem csak hit és sejtés. . . Sohasem tagadta a legfelsőbb lény létezését, de irtózott a gondolattól, hogy a supra me dolgokat a tapasztalat körébe vonja, megelégedett azzal, hogy szívébe, belsejébe tekintett, hol mindenkor meglelte a legfontosabb kérdésre a feleletet." Van ebben valami túlzás is azért: Kazinczynál nincs abszolutizálva az egyéni igazság. A filozófia világából a hétköznapi harcok (és ünnepi örömök) világába visz az 1812. február 13-án Gróf Dessewffy Józsefhez intézett episztola. Dümmerth Dezső

60 részletesen leírta az előzményeket: „1811 decemberében Pozsonyban, az országgyűlés nyilvánossága előtt elhangzott Kazinczy Ferenc neve. Az egykori bilincsben tartott politikai fogolyé, aki a kiszabadulása óta eltelt évtized alatt lassan, szinte észrevétlenül, a jakobinus mozgalom vérbefojtása után újból ébredező magyar irodalmi élet vezető tekintélye lett. Nevét Szabolcs vármegye követe ejtette ki, gróf Dessewffy József, s ezzel a pénzügyi bajokkal viaskodó, közjogi sérelmekkel küzdő, heves országgyűlési viták légkörében egy rövid időre a szellem, a művelődés magasabbrendű varázsát idézte fel. Kazinczy boldogan, szinte gyerekes örömmel fogadta a hírt . .." Ezt az örömöt foglalta episztolába. Hasonlóképpen politikai eseményhez, de megyei tiszt választáshoz kapcsolódott az 1812. februárban írt Tisztválasztás után című rövid episztola. Szatirikus „vigasztalás" akart lenni mindazok számára, akik hoppon maradtak. A filozófiához visz vissza az ugyancsak 1812-ben kelt Prof. Sípos Pálhoz című költői levél. Alighanem igaza volt Czeizel Jánosnak, amikor azt írta, hogy ez „Kazinczy egyik legnehezebben érthető verse".

61 Amiként Czeizel J. is kimutatta a vers Fichte filozófiai rendszere ellen íródott. Bán Imre

62 szerint Kazinczy „a fichtei idealizmustól és a mögötte álló reakciós magatartástól mélységesen idegenkedik . . ."Z Szabó László szerint

63 pedig „Azért volt idegen néki a fichtei rendszer, mert a német idealista gondolkodó a gyakorlatot egyedül az erkölcsi tudat tevékenységére korlátozta eszmerendszerében; ez pedig ellenkezett Kazinczy esztétikumot hirdető felfogásával." A küzdelem Fichtével érdekes szerkezetű vers megírására adott alkalmat. Kazinczy saját filozófiájának (és kétségeinek) megírását látomással szakítja félbe — ez volna Fichte és szabadságfílozófiája -, hogy végül kantiánus filozófiáját is leegyszerűsítve menekülést találjon (a mégiscsak kanti) szépségelméletében. 59. Czeizel J., 1913.23. 60. Dümmerth D., 1967.167. 61. Czeizel J., 1913.24. 62. Báni., 1976.230. 63. Z. Szabó L., 1984. 223-224. 178