A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FARKAS Péter: Kazinczy Ferenc episztolái

sem a rossz versezetek (és azok terjesztőinek) pokolba kívánása, hanem Kazinczy programjának rövid meghatározása: összegyűjtöm A sok Kónyit, a nem magyar Zechentert, S majd ha összeszedem, barátom, őket, Érdemlett jutalom fog érni érte. Töredék, mindössze kilenc sor az 1787-ben keletkezett Kazinczy Lászlóhoz című episztola. A wertheri hangulatú, torzóban maradt fogalmazvány a testvéri összetartozásról szól, de utolsó két sorából kitetszik, hogy Kazinczy másról (is) akart írni: Szoros kötélt vont ránk a származás, De még szorosabbat érzés és gondolat. Szinte bizonyosra vehető, hogy a harmincnégy évvel később írt Gróf Komis Mihályhoz című episztolában azokkal az alapelvekkel találkozhatunk majd, melyek e töredékből kimaradtak. A Horváth Ádámhoz címzett episztolát Kassán írta Kazinczy 1789. szeptember 24-én. Érdekes szerkezetű, betétként egy románcot is tartalmazó mű ez. E közbeiktatott dallal kapcsolatban nem érdektelen Négyesy Lászlót idézni:

22 „(a fogsága előtt írtak) közt legnevezetesebb a Horváth Ádámhoz intézett episztola (1789), hangzatos hexameterekben, ennek jelentőségét betéte adja meg, a Fekete szemű szép hölgyecske kezdetű régies hangra stilizált románc, egy magyar keresztesvitéz ajkára adott helyzetdal, amely annyira megragadta az írók figyelmét, hogy többen kérdezték: igazán régi szerzemény-e vagy Kazinczy írta? Majdnem négy évtized múlva is Vörösmarty, Toldy, Zádor a naiv dalok nemében mintának tekintették. Gyulai Pál is azt mondja, hogy Kazinczy a magyar ritmus titkait nem ismeri ugyan, de mégis sikerült példát ad ebben arra nézve, hogy a népiest miként kell művészivé emelni". Czeizel János

22 szerint „Kazinczy méltányolta Horváth ily irányú törekvéseit (t. i. a népdal követését) sőt maga is a Keresztes Bálint c. versében (ez a betét) utánozta a régi népdalok hangját . . . Bár a költemény nem vetekedhetik Horváth Ádám dalaival, Kazinczynak egyik legsikerültebb alkotása. Nem elmélkedik, nem keresi a mesterkélt kitételeket, hanem egyszerű nyelven festi a szív érzelmeit". Waldapfel József

2

* úgy vélte, hogy a „költői levél betéte érdekes műfaji kísérlet a középkori lovagi költészet modorában ... itt ott a népi szerelmi költészet hangját üti meg." Noha kétségtelen, hogy a keresztesvitéz-románcnak az episztolától elkülöníthető saját értékei is vannak (Az Abafi-kiadás külön is közli), mégis helyesebb egységesnek felfogni a Horváth Ádámhoz című költői levelet. Első szerkezeti egységében Kazinczy finoman dicséri Horváthot („a művelhetetlen művelődőt"

25

), aki méltó erre, s arra is, hogy meghallgassa azt a dalt, amit Erato adott Kazinczy szájára (s amely nyilván megfelel 22. Négyesy L., 1931. 123-124. 23. Czeizel J., é. n. 149-150. 24. WaldepfelJ., 1957. 111. 25. Németh L., 1968. 258. 170