A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - BAKONYI Béla: Adatok az abaújszántói csizmadiaipar múltjához

ADATOK AZ ABAÚJSZÁNTÓI CSIZMADIAIPAR MÚLTJÁHOZ BAKONYI BÉLA Az 1920-as években Abaújszántón, egy-egy országos vásár alkalmával, amikor a község csizmadiái felállították sátraikat, hosszú utat kellett megtenni annak, aki a sátorsor végére akart érni. A mesterek sátrain kívül a társulati tagság rendelkezésére állott a csizmadiaszín, melyben áruikat kínálták a csizmadiák. Érdekes látvány volt a 25—30 méter hosszú, 8 méter széles épületben látni a vásárló tömeget, szemlélni az áruikat kínálgató mestereket. Apuit fölötti lelógó álványon rendjében sorakoztak a csizmaremekek. A béres, kubikus, szegényparaszt vevők a zsíros, vájt csizmákat keresték, a falvak parasztlegényei, asszonyai a fényes, fonásdíszítéssel, gombbal felékesített bokszcsizmákat. A szántói csizma egy-egy országos vásár alkalmával vonzotta a gönci, encsi, szikszói, szerencsi járás falvainak lakóit. A második világháború után már rohamosan fogyott a mesterek száma; a virágkorában 80 mestert, legényeit, inasait számláló társulat felére, negyedére csökkent, majd a hatvanas években teljesen elsorvadt. A gyáripar, a divat változása felszámolta ezt a sajátos ipari közösséget. A mesterek, a segédek más munkahelyet kerestek, csak egy-két öreg ült a bankli mellett a vájt kerekszékben. Dolgozgattak, mint foltozó, javító suszterek. Egy-egy öreg mester még ma is sokat mesél régi életükről, egy-egy kupica mellett: „Amikor Rakamazra mentünk vásárra, éjszaka indultunk el szekérrel. Ha hideg volt felvettük a vásári bundát, no meg melegített a jó fajta pájinka: soha nem szundikáltunk, beszélgettünk a mesterbarátokkal (egy fuvarossal 2—3 vásározó is ment). Többen elmesélték az úton még az apjuktól, nagyapjuktól hallott betyártörténeteket, előhozakodtak a csizmadia szekereket, megtámadó útonállók igaz történeteivel. így a szekéren utazók beszédtémája kizárta az alvást, — de az utak rossz állapota is gondoskodott arról, hogy a szekerek rázkódtatása ébren tartsa az embert. Amikor a. zombori csárda mellett mentünkéi, éberebbek lettünk mint más útszakaszon, mert ennél a csárdánál sokszor megtámadták a vásározókat." Ilyen és ehhez hasonló történeteket, vásárra utazó élményeket szívesen mesélgetnek az öreg csizmadiák, valahogy könnyebb a lelkük, ha visszaidézik a régi idők emlékeit. A csizmadiaipar háttere és szervezete: Abaújszántó népessége 1790—1982 között a következőképpen alakult: 1790:3500,1850:4100,1880:4274,1890:4100,1900:4603, 1930:4969,1941:4908, 1949:4567, 1960:4586,1965:4086,1982:4138. Ha a létszámingadozásokat figyelembe véve átlagszámítást végzünk, melynek alapján kb. 800 oldal jegyzőkönyvi anyag, és figyelembe vesszük a csizmadiaszín befogadóképességét, általában 60 mestert számolhatunk két segéddel, egy tanulóval. (Volt ahol dolgozott 4—5 segéd, de voltak magányos öregek is.) Tehát a szakmát gyakorló, szervezett iparosok száma községünkben 180-200 főre volt tehető, ami a község lakosságának 5%-a. Ez a számarány egy község életében mindenkor jelentős és meghatározó volt. 139