A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - HUGYECZ János: Adalékok Szemere Bertalan kormánybiztosi tevékenységéhez

Ez derül ki a miskolci mészárosok hozzá benyújtott kérelméből, melyben a hús árának emelését akarták, de Szemere csak a húsárak maximálására volt hajlandó.

39 Közben a hadiesemények Borsodban, illetve közvetlen közelében váltakozó szerencsével folytak. Február elején a magyar csapatok nagy aktivitást fejtettek ki. „A branyicskai hegyen és Iglónál 5-én seregeink vitézül viselték magokat Guyon alatt, 10-énbementek Kassára . .. 13-án jött be Klapka serege a Tisza mellől Tokaj vidékéről. 14-én délután kiindultak Kövesd felé. Délután elkezdtek az ágyúk dörögni észak felől Dembinszky serege találkozott Schlickel Tornallyánál, de a sűrű ágyúzásnak kevés sikere volt, mind két rész megtartá helyét... 21-én érkezett Görgey tábornok serege egy részével. 22-én Aulich, 23-án Guyon, 24-én Kmeti brigádjaik mentek itt által .. . Mind Kövesd felé mentek a katonák, mert a német azon irányban gyűjté öszve népét. .. s csakugyan 27-én délután meg is szólaltak az ágyúk 28-án délelőtt pedig még sűrűbben hallatszott a dörgésök a bikk felől, nagyszerű ütközet volt Kápolnánál, mert illy nagy erő e hadviselés alatt még nem szállott szembe egymással. Eredmény azonban nem sok volt, legfőbb volt az, hogy mind két részről a fő erők mérkőzvén meg, helyöket megtartván, miből átlátá a büszke Windischgrácz, hogy nem könnyű a magyarokkal boldogulni, elestek számosan mindkét részről a mellettük lévő derék olasz Zanini zászlóalj is sokat szenvedett. Talán több siker lett volna, ha éppen akkor Görgey és Dembinszky közt némi feszültség nem uralkodik, mit maga Kossuth egyenlített ki. . ."

40 Maga Szemere is Kövesden tartózkodott február 28-án: ezt tanúsítja itt megjelentetett plakátja. E plakát egy kisebb csatáról tudósít, mely Kövesdnél volt, de jelentősége nagy, mert a magyarok győztek és még „4 lovag álgyút, 32 lovat" is zsákmányoltak. A plakát második fele a Szemere tudósítás szerint, a Fiume „visszahódoltatására" indult két magyar ezredről szólt.

41 Csapataink a kápolnai csata után Tiszafüreden gyülekeztek. Itt zajlott le a hírhedt tiszti lázadás. Szemere is ideérkezett és nem lépett fel erélyesen sem Dembinszky, sem Görgey mellett, hanem Kossuthot hívta levélben. „Ismét baj a vezérek között. D. panaszkodik, hogy parancsai ellen cselekszenek a vezérek. Iratokkal igazolja. A vezérek ő ellene panaszkodnak. Sok érdek van bolygatva és félek az lehat a legénység közé is. Ez a veszély. Össze kell vonni minden érdeket, hogy a lehető legtöbb érezze magát felelősnek. Mert minden csak D.-t akarja tenni t. i. némely vezérek. Ha nem volna G. én bele vágnék. De G.-t nem ismerem, ő csak téged respektálhat, ha nem kedvel is. Pedig ő a főtényező. Ezért szükség van egyenesen reád. Jöjj zaj nélkül; mintha értekezni jönnél a teendők felett; titkoljuk a bajt. Többet mondok szóval. Útközben találkozni akarok veled, és megyek N. Hortobágy felé, hogy míg jövünk, elmondhassak mindent. Indulok holnap innen 8-10-kor. Vettert is hozd. Ő tekintély."

42 De nézzük meg valójában, mi is történt a nagy-hortobágyi csárdánál Kossuth és Szemere között. Érdekes dolgokat tudunk meg magától Kossuth Lajostól, aki végső soron nem utasította helyre Görgeyt, hanem emlékirataiban Szemerére hárítva a felelősséget, szinte elkendőzte a tiszafüredi lázadás politikai jelentőségét. „Szemere sürgetett, sietnék a 39. Megyei Jegyzőkönyv, 1849. 116. 37. 40. Szűcs M., 1981.263. 41. Helytörténeti Dokumentumtár, 74.181. 42. Szemere B., 1870.19. 119