A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FELD István: A gönci Amadé-vár

jellemzői, hogy viszonylag kis alapterületűek voltak, fa- és földszerkezetű sánc, árok védte őket, belül fa- vagy kőépület illetve torony állt. Lényegében a magánföldesúri várak legegyszerűbb, s talán legkorábbi típusát alkothatták, bár a 13. századnál korábbi időre való keltezésüket régészeti adatok mindeddig még nem támasztják alá.

3 Figyelemre méltó a vár elhelyezkedése is: az utaktól távol, mély, szűk völgyek közé szorított, igen nehezen megközelíthető, magas helyre épült. E hely kiválasztásában tehát az lehetett a legfontosabb szempont, hogy a vár a benne tartózkodóknak nyújtson védelmet, hiszen még kilátás is csak a hegység közepe felé, valamint távol északra, Kassa 3. Először Sándorfi Gy. vetette fel, hogy az igen nagy számú, írott forrás által nem említett, a nagy sáncvárakkal rokon védelmi jellegű és építésmódú, de kis méretű - általában egyetlen épületből álló - várak vajon nem a tatárjárás előtti, kora-árpádkori századok birtokos osztálya lakóhelyéül szolgáltak-e. Feltevését azonban régészeti adatokkal nem tudta egyértelműen alátámasztani, mint ahogy azt sem sikerült bizonyítania, hogy ilyen kis méretű várak csak a tatárjárás előtt - s esetleg az azt követő néhány évben - épültek volna. Véleménye szerint 1242 után lényegében már csak „magas hegyeken, habarccsal kötött, kőből épült várak" készültek volna, de figyelmen kívül hagyta, hogy a várépítés módját elsősorban az építtető célja és anyagi lehetőségei határozták meg, továbbá azt, hogy már a 13. század első felében is épültek kővárfallal védett várak. Ugyanígy a fa-föld sánccal védett erősségek készültek később is, s ez megkérdőjelezi a rájuk alkalmazott „korai feudális magánvár" elnevezés jogosságát, egyáltalában, az ide sorolt erődítmények önálló típusként való kezelését. Az okleveles említések, várépítési engedélyek hiánya nem bizonyítja, hogy nem tekintették volna e kisméretű erősségeket várnak, vagy hogy a várépítés kezdetben „a föld tulajdonosának természetes joga volt", mindez a forrásanyag illetve sokszor maguk a várak korai pusztulásával is magyarázható. Ld. minderre Nováki Gy.- Sándorfi Gy.-Miklós Zs., 1979.90-97., Sándorfi Gy., 1979. Sándorfi Gy., 1980. - A várakat már ásatással is vizsgáló Miklós Zs. véleménye szerint ezen erősségek egy része az archaikus gazdálkodási formát képviselő prédiumtelepek tulajdonosainak központjaként, curiá-jakcnt szolgált, s felhagyásuk a prédiumbirtoklás visszaszorulásával állt szoros kapcsolatban. A curiákra vonatkozó korai források azonban inkább a lakóhely és a gazdasági telep falutelepen belüli egységére látszanak utalni - míg a kis várak legfeljebb a földesúr lakhelyét foglalhatták magukba - s a „curia" fogalom is egyre inkább általános, jogi értelmezésben jelenik meg. A legnagyobb problémát azonban az időrend jelenti: a prédium-központok épp akkor gyérülnek meg, amikor a legnagyobb számban igazolható a velük azonosítani vélt kis méretű sáncvárak megléte! {Miklós Zs., 1982. 76-83.) Az eddigi néhány alapos feldolgozás nem tudta mindeddig bizonyítani, hogy már a 13. század előtt épültek ilyen várak, a 12. század második fele-vége feltételezett várépítkezései könnyen kétségbe vonhatók (Miklós Zs., 191%.,Miklós Zs., 1981.,ParádiN., 1982.) Ugyanígy nem tartható szerencsésnek a várforma „földvár" elnevezése, de túl általános jellegű a „megerősített földesúri lakóhely" terminus technicus is. Végül Parádi N. a kis méretű sáncvárak kőből épített tornyait nem annyira a földbirtokosok alsóbb rétegeihez köti - mint többek között a csehszlovák kutatás: Nekuda, V.-Unger, J. 1981. Chotebor, P., 1982. - mint inkább a nagyobb birtokosokhoz, egy-egy Árpád-kori nemzetséghez (Parádi N., 1982. 25.). Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy a 13. század folyamán lényegében ugyanannak a földesúri erődítménytípusnak - várnak - számtalan, ma egymástól még alig elkülöníthető változata jött létre, s az ezt befolyásoló tényezők feltárása a további kutatás feladata - Itt kell megemlíteni, hogy az ásatással vizsgált kis méretű sáncvárak közül Szada-Várdombon lehetett megfigyelni a gönci erődítményhez hasonló, ott homokkőből épített kősáncot: Miklós Zs., 1982. 53. Lektorom, Kubinyi A., azt a felvetést tartja valószínűnek, hogy az említett kis méretű várak „korai típusú prédiumok lettek volna", azaz jogilag nem tekintették őket várnak. S hogy a hasonló elrendezésű gönci erősség mégis „castrum" néven szerepel a fonásokban, esetleg azzal látja magyarázhatónak, hogy itt a faépületeknek és erődítéseknek még az általánosabbnál is jelentősebb szerepük lehetett. Mindez természetesen csak ásatással lenne igazolható. 64