A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FELD István: A gönci Amadé-vár

4. kép. Az északkeleti sziklapad A toronycsonktól tovább délre egy, az említett sziklahasadékhoz hasonló, de annál szélesebb és mélyebb sziklaárok húzódik. Ez nem csupán a sziklatömböt vágja keresztül, hanem — erős eséssel — nyugat felé is folytatódik. Tőle délre már csak egy jóval rövidebb és sekélyebb árok szeli át a gerincet, s ez nyugat felé meg is szakad. Az előbbi árok viszont a toronytól 30—35 méterre, közel derékszögben észak-északnyugat felé fordul és szabályos formában, enyhe eséssel mintegy 80 méter hosszan követhető (7. kép). Szélessége itt átlagosan 6 méterre tehető, nyugati, külső oldalán végig egy 3 méter széles — a megfigyelhető nyomok szerint teljes egészében szárazon rakott kövekből álló — sánc húzódik. Ez a védőöv övezi tehát a vár nyugati, alacsonyabb, nagyrészt lejtős térületét. Valószínű, hogy egykor a sánc ma megfigyelhető északi végénél volt a bejárat — ma is ide érkezik a Kis-patak völgyéből felvezető út - erről azonban közelebbit már nem tudunk. Nem ismerjük teljes egészében az északi oldal védőövét sem, csupán északkeleten fedezhetünk fel két sziklatömb között egy, a nyugatihoz hasonló kősáncot. A várterület felső része és a sáncok közötti rész délen annyira meredek, hogy ott nehezen képzelhető el bármilyen építmény. Északabbra viszont megfigyelhető egy laposabb terepszakasz, közepén egy 10 méter átmérőjű mélyedéssel, talán a vár egykori vízgyűjtőjének nyomával. E részen tételezhetők fel a vár további építményei, melyek bizonyára fából készülhettek, ugyanis kőfal- vagy habarcsnyomot e részen nem sikerült megfigyelnünk. Minderről biztos adatokat azonban szintén csak egy alapos régészeti kutatás hozhat. Mai tudásunk szerint tehát a gönci Amadé-vár formáját tekintve középkori váraink azon csoportjába tartozik, mellyel újabban behatóan foglalkozott a kutatás. E várak fő 62