A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

ZSÁMBOKI László: Pénzverészeti szakemberképzés Magyarországon a XVIII. században

oldódott, az ezüsttartalmú savoldatot a hőmérséklet emelésének segítségével egy másik lombikba juttatják, miközben az arany a korábbi lombik alján marad. Az ezüstoldatot tartalmazó lombik hőmérsékletét ezután ismét, erősen emelik, mire a sav teljesen elillan, s ott marad az ezüst gyönyörűen kristályosodottrfémes állapotban. Ezután az összes kristályos ezüstöt tartalmazó üveglombikot közös kemencében megolvasztják, ahol az üveg — könnyebb súlya miatt — a megolvadt fém fölött a felszínen marad és reveként könnyen el lehet távolítani. Ez az utolsó művelet."

1 ° Valószínű, hogy ezért a lelkes beszámolóért Mr. Clarce ugyan nem kapott volna prémiumot a selmeci bányaiskolán, de leírása rendkívül jól érzékelteti azt a titokzatosságra áhító kíváncsiságot, amellyel az alkímia és a tudományos kémia időmesgyéjén a művelt világ az arany-előállítás —hogy ne mondjam: az aranycsinálás — műhelye iránt érdeklődött. Külön kell szólnunk néhány szót a bányaiskolai tanulmányi érmekről. il A fiatal szakemberek ösztönzésére a bányaiskolán ún. versenyvizsgákat rendszeresítettek az egyes főszakterületek gyakorlati anyagából. 1755-ben hét ilyen versenyvizsga volt Selmecen, köztük a pénzverészet is. A versenyvizsgákon részt vehettek — a praktikánsokon kívül — a végzett tisztjelöltek, az altisztek, sőt szakmunkások is. A pénzverészeti prémiumért azonban csak praktikánsok és tisztjelöltek versenyezhettek. A győztes 15 dukát súlyú aranyérmet, s ugyanolyan verésű ezüstérmet kapott. (A szegényebb sorsú gyakornokok az aranyérem helyett megfelelő összegű pénzt is kérhettek.) Négy ilyen tanulmányi érem ismeretes ma: a bányamüvelésé, a bányamérésé, zkémlészeté és ércelőkészitésé, valamint a penzverészeté. Az érmek átmérője 45 mm, az aranyérmek tömege 52,5, az ezüstérmeké pedig kb. 35 g. Mind a négy érem előlapját Mária Terézia arcmása, hátlapját pedig a megfelelő szakterületről vett emberalakos jelenet díszíti. Az előlap, valamint a bányaművelési és a bányamérési érem hátlapja Mathias Donnemek, a bécsi vésnöki akadémia igazgatójának műve 1754-ből. Az érmek 1765-től Giuseppe Toda által vésett előlappal jelentek meg. (Toda szintén a vésnöki akadémia igazgatói tisztét töltötte be.) Valamennyi érem a bécsi főpénzverdében készült, verőtövük ugyanott, ma is megtalálható. Föltűnő a Donner és a Toda által készített érmek magas művészi megjelenésével szemben, éppen a pénzverészeti érem gyengébb kompozíciója és vésnöki munkája. Az érmen két munkás által működtetett csavaros verőgépet (Spindelwerk-et, Stosswerk-et), valamint a verés műveletéhez akkoriban használatos izzítókemencét és maratóüstöt ábrázolt az ismeretlen mester. — A tanulmányi érmeket később a bányászati akadémián is fölhasználták a hallgatók jutalmazására, minden valószínűség szerint 1780-ig, Mária Terézia haláláig. Tanulmányi érmeket csak Mária Terézia arcmásával ismerünk. — Az érmek történetéhez tartozik még, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem 1967-ben felújítva az ősi hagyományokat, mindhárom karán tanulmányi emlékérmet alapított. Az érmek előlapján a kar megnevezése, jelvénye, és alapítási évszáma, hátlapján pedig az egykori selmeci érem szakmai jelenete látható. A pénzverészeti érmet ma, fiatal gépészmérnöki karunk hallgatói kapják jutalmul. 10. Clarce, Edward Dániel: Travels in various countries of Európa, Asia and Africa. 4. vol. London, 1816.668-669. 11. A tanulmányi érmekről és versenyvizsgákról forrásértékű: Mihalovits Lm.- Tárczy-Hornoch Antal: Régi tanulmányi érmeinkről. = Bányászati és Kohászati Lapok, 1939. 88-91.; Schenk, J.: Prámienmedaillen der Bergakademie Schemnitz und ihre Vorláufer. = Der Anschnitt; 1958. 25-34.; Szilas A. Pál: Beitrag zur Geschichte der neugründeten Miskolcer Prámienmedaillen. = Publ. Techn. Univ. for Heavy Ind. Ser. A. Mining, 35, 1980. 183-195. 56