A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

S.KOÓS Judit: Szkíta-kori bronztükör Kisgyőrből

•néző farkasalak.

1 J Fettich Nándor Pilinyből ismertet egy tükörnyelet, mely három darabba tört, azonban a nyél díszítése alapján e csoportba sorolható.

12 Bondar OlbiáhóX és Orszkból említ olyan tükröket, melyek e típusba tartoznak.

13 V. M. Szkudnova az olbiai temetőből előkerült tükrök vizsgálatakor három csoportot állapított meg, s az elsőbe sorolta a pilinyi, makkfalvi, debreceni és dudujkai leleteket.

14 (Ez utóbbi kettő esetében nehéz eldönteni, hogy milyen típusúak, mivel csak a talapzat maradt meg a rajta lévő állatalakkal.) Az olbiai temetőből három, Olbián kívüli területekről négy olyan tükröt említ, amelyeket e csoportba tartozóknak vél.

15 A felsorolt tükrök a szkítakor jellegzetes tárgyai közé tartoznak. Részletes ismertetésükkel, az eddig előkerült példányok csoportba sorolásával, értékelésével Párducz Mihály foglalkozott a legbehatóbban. 1973-ban írt munkájában 22 lelőhelyről 25 példányt említ a Kárpát-medencéből,

16 melyek készítési helyenként nemcsak Olbiát, hanem a Pontus és Dnyeper vidékének műhelyeit is megjelöli.

1 7 E kérdéssel kapcsolatban vitába száll Szkudnovával, aki kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy a tükrök a Fekete-tenger északi partvidékének különböző központjaiban egyidőben készültek, s hogy az Olbiától nyugatra eső területeken több van ezekből a tükrökből, mint Olbiában. Szerinte Magyarország és Erdély is hasonló készítési központok lehettek, mint a Fekete-tenger mellékeiek. Ezért keresi a keletkezés helyét a Kárpát-medencében és úgy véli, hogy innen került az áru Olbiába és nem fordítva.

18 Párducz elismeri, hogy a tükrök bizonyos variánsai a Kárpát-medencében sűrűbben fordulnak elő, de szerinte nem férhet kétség ahhoz, hogy a prototípus vagy prototípusok Olbiából, vagy más pontusi műhelyekből származnak. A Szkudnova által megvizsgált olbiai darabok ásatásokból származó, hiteles példányok, melyeket az i. e. VI. század második felének és az i. e. V. század kezdetének sírjaiban találtak.

19 Akisgyőri tükör datálására a bizonytalan lelőkörülmények miatt nincs módunk, de a fentebb ismertetett párhuzamok alapján egyértelműen szkítakorinak kell tartanunk. Csak feltételezhetjük, hogy magányos sírból származó, helyi mesterek által készített darabról van szó. Jóllehet a leletanyag szegényes, azonban a Kárpát-medencében ritkán előforduló, sajátos leletanyagot gazdagítja, s így az anyag közlését indokoltnak érezzük. 11. RoskaM., 1937. 174 176. E tükör újabb közlését végezte el V. Vasiliev 1980. 185. 12. Fettich N., 1931. 511. 13. N. N. Bondar., 1955. 73-74. 14. V. M. Szkudnova, 1962. 5-27. 15. V. M. Szkudnova, 1962. 13-14. 16. Azóta két újabb, publikált darabról tudunk: Jerem E., 1981. 135. (7. kép 11.: Sopron-Krautacker, 29. sír: bronztükör vasnyéllel); Galántha M., 1981. 54. (12. kép 1.: szórványként eló'került vasnyelű, perem nélküli bronztükör) 17. Párducz M„ 197 3. 36. 18. V. M. Szkudnova, 1962. 42-43. Szkudnova véleményével a mai magyar kutatás egy része is egyetért: ld. Vékony G, eló'adását ,,A szkíta kérdés Magyarországon" címmel, mely a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1978. dec. 18-i ülésén hangzott el. 19. V. M. Szkudnova, 1962. 43. 34