A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FARBAKY Péter: Mezőcsát és Ároktő településtörténete és népi építészete

házak egy század eleji népszámláláskor falvainkban kb. 90—100%-ot tettek ki, ez az arány napjainkra jelentősen lecsökkent, de ma is a földfalazatú házak Borsod megyében 53,8%-ot tesznek ki.

60 A földfalú házak legősibb formája a földbe mélyített ház, melyet a földből kiálló tető véd. Ennek kétféle típusa van: az egyik falat egyáltalán nem épít, így a ház magassága megegyezik a bemélyítés mélységével. (Ez a kunyhó, földkunyhó, földház). A másik eljárás: a padlót belesüllyeszti a földbe, viszont alacsony fallal is emeli a belmagasságot (putri, földház).

61 Ezeket a kezdetleges formákat ma már egyik településen sem találjuk meg, viszont néhány régebbi lakóház padlószintje a külső szint alatt van, — tehát ezek tulajdonképpen kissé a földbe vannak mélyítve (pl. Mezőcsát, Széchenyi u. 15.). Ezeket a formákat használta a nép a házak pusztulása után, ideiglenes szállásként. A megmunkált földfal három fő formája: a rakott, vert és vályogfal. A rakott falat szalmával, törekkel összetapasztott sárból rakják villával, könnyen felismerhető a három rétegről: a falat ugyanis 80-100 cm-es szakaszok felrakása után szikkadni hagyják. Területünkön ez a régi eljárás ma már nem fedezhető fel. Fejlettebb megoldás az ún. vertfal, mely a nyers, kissé megnedvesített föld ledöngölésével, cölöpökkel rögzített deszkák között készül. Nehéz megkülönböztetni a meszelt falú házakban, hogy vertfalról, vagy vályogról van-e szó. Bodgál Ferenc és Sallay Mátyás szerint Ároktőn, Kóthy Judit szerint Mezőcsáton is van vertfalú épület.

62 Mindenesetre ez a megállapítás kétséges, mert pl. Mezőcsát egyik legrégibb háza is már vályogtéglából épült (Széchenyi u. 26.). Ha létezik is még néhány vertfalú épület, a házak túlnyomó többsége vályogtéglából épült. Mezőcsáton és Ároktőn az öntési talaj kiválóan alkalmas a vályogvetésre. Készítésének általános módszere: két sor vályogból, kötősorból és futósorból rakták, és híg sárral kötötték meg. A vályog közé erősítésként régebben nádat, majd téglát raktak. A vályogfal melegebb, mint a kőfal. A házfalak másik alkotói a növényi anyagok. A növényi anyagok mindenütt megtalálhatók, kitermelésük jóval egyszerűbb, mint a kőé. A sövény- vagy fa falazat jó hőszigetelő, könnyű és folyóvízen olcsón, könnyen szállítható. A növényi anyagokból készült házfal két fajtája: a fonott vázra tapasztott talpas vagy karóvázas sövényfal (más néven paticsfalú ház), a másik fajta a fatörzsekből rótt faház. Az 1910-es népszámlálás szerint a faházak aránya Borsodban mindössze 1,9%. A Mezőségben a fa hiánya miatt egyáltalán nem alkalmazzák a második típust. A karóvázas sövény fal sokkal igénytelenebb faanyagból készült (a vázon kívül csak vessző kellett hozzá), így vidékünkön az elmúlt században sok ilyen ház lehetett, annál is inkább, mert ez a fal nagyon jól ellenállt a gyakori Tisza-árvizeknek. A XVIII. századtól kezdve a birtokosok előírják a szilárd földfal (vályog) építését, s így fokozatosan kimegy a gyakorlatból a múlt század derekára a sövényfal. Ma már csak ideiglenes kunyhók és esetleg gazdasági épületek készülnek belőle, készítési technikáját néhány sövényfalú oromzaton 60. Magyar Statisztikai Közlemények, 42. kötet, 129., 184-191, KSH (1972), 12., 460-463, KSH 1972. 11.kötet, 711. 19. kötet559. 61. Bakó R, 1978.30. 62. Sallay M., és. Bodgál F. végzett kisebb kutatást Ároktőn, 5 ház alaprajzát vázolva, a községről írott néhány mondatos szövegben vertfal előfordulásáról is írnak (OMF Népi építészeti anyag), Kóthy J., 1971. 261