A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

EVA VERONIKA Huseby: Szociálantropológiáról – Cserépfalu kutatása kapcsán (Az identitás ismérvei a gazdasági élet struktúrájában)

Általában a matyózó asszonyok csoportosulása, rendszeres informális asszociációként vizsgálható kis közössége szomszédi, rokonsági, műrokonsági, volt szomszédi, dalárdái kapcsolatokon alapszik és ezeket erősíti, formálja, olykor megváltoztatja, megszakítja. E csoportok fontos társadalmi szerepet töltenek be a faluban, mint informális asszociációk; mint kommunikációs központok, amelyek átadják a kapott — gyakran „átszerkesztett", néha „alkotott" — információt a falun belül és azon túl; és bizonyos határokon belül úgy is, mint folytatói a hajdan nagy fontosságú fonóknak. Ugyanakkor a matyózás mint társadalmi-gazdasági tevékenység nemcsak tudatosan belekapcsolja a cserépfalui asszonyok jelentős részét a világgazdasági hálózatba (ami sokszor megbeszélt és kritizált téma e körökben), hanem rendszeresen összehozza őket a járás többi településén matyózó asszonyokkal a szövetkezetben tartott gyűléseken, és állandó összehasonlításokra, versengésekre ad okot, mind a faluk, mind a cserépfalui csoportok között, mind pedig e csoportokon belül. Az ezzel kapcsolatos leggyakrabban elhangzott vélemények kifejtik, hogy ki matyózik szebben, gyorsabban és ki keres többet. Ezekből az összehasonlításokból és explicit konkurrenciákból kapnak hangsúlyt olyan cserépfaluinak vélt pozitív, értékelt tulajdonságok, mint pl. a kaparkodás, ügyesség, szorgalom, munkabírás és munkaszeretet, pénzkeresési tehetség stb. Tehát a ma már hagyományosnak nevezhető matyózás, mint társadalmi-gazdasági és mint társadalmi-kulturális tevékenység, többek között állandó alkalmat és összehasonlítási alapot is ad a cserépiesség kifejezéséhez és ennek pozitív önsztereotipizálásához. Hóvirágozás-Gyöngy'virágozás: Emberemlékezet óta nagy jelentőségű gazdasági ág volt Cserépfaluban az erdei termékek gyűjtögetése és ezek nagy részének piaci értékesítése. A kutatás időpontjában is fontos alkalmi kiegészítő foglalatosságnak bizonyult ez, amit nem csak a falun belül, de a környék településein is, főleg cserépfalui jellegzetességnek ismernek. Ezt a Bogácson, Bükkzsércen, Cserépváralján, Tardon és Tibolddarócon folytatott informális interjúk is alátámasztották. Néhol az volt a vélemény, hogy a „cserépiek minden gyökérrel, gallyal szaladnak a mezőkövesdi piacra." 1983-ban több mint 50 cserépfalui a Dunántúlra utazott hóvirágot gyűjteni. Ezeket a nőnap alkalmából az egri piacon és annak környékén árulták. A múltban a közeli erdőkben gyűjtögették a hóvirágot, de miután 8-10 éve ez a termék jórészt kiveszett a cserépi és a répáshutai erdőkből, más forrást, illetőleg lelőhelyet kerestek és találtak. A nőnap előtt Budapestre utaztak és a Nagycsarnokban dunántúli kofáktól vásárolták meg a hóvirágot, otthon csokrokba kötözték és Egerben árulták. Kb. 1978 óta azonban ők maguk utaznak a Dunántúlra, ahol különböző területen 3—4 napig gyűjtögetik, szedik a hóvirágot. A gyűjtögetést kis csoportokban végzik, a kötözgetést nagyobb közösségekben. A virágot azonban többnyire egyedül, néha 2-3-an árulják Egerben. Az is lényeges, hogy a legtöbb hóvirágzó szabadságot vagy betegszabadságot vesz ki, vagyis rendszeres, állandó munkaviszonyuk van. Egy hét hóvirágozás kb. 2 havi fizetéssel felérő jövedelmet jelent. 1983-ban 53 cserépfalui asszony és lány árult hóvirágot az egri piacon és annak környékén 2 bogácsi, 2 bükkzsérci és 8 felsőtárkányi társaságában. A gyöngyvirágot anyák napjára szedik és árulják. Ez kisebb fontosságú, kisebb jövedelmet hoz mint a hóvirágozás. A gyöngyvirágot a cserépfalusiak a közeli erdőkben szedik és szintén főleg Egerben, ritkábban Ózdon, Mezőkövesden, Miskolcon árusítják. 242