A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

LOSONCI Miklós: Ruttkay György aktivista festő életműve

Levelezését két dolog jellemzi, - a hiánytalan pontosság és az a szándék, hogy ezen írásos beszélgetései az életmű és a magyar művészet bővítését szolgálják. A Kassák— Ruttkay levelezés is messzemenően erre a célra összpontosított önzetlen önzéssel. Levelei olykor fontos hozzászólások. Ilyen levélváltás kapcsán írta meg „Adalékok a magyar avantgárdé történetéhez" c. tanulmányát a pécsi Jelenkor számára, de ezt a fontos írását Szederkényi Ervin főszerkesztő közlés nélkül visszaküldte címére. Függetlenül attól, hogy ő eredeti aktivista elképzeléseit módosította, - egyik publikációhoz nem jutó élharcosa maradt a magyar avantgárdé örökségének méltó gondozását illetően, s ezen témakörből több írását küldte különböző folyóiratokhoz, intézményekhez. Kár, s nem az ő hibája, hogy ezen forrásdokumentációk máig nem hagyták el íróasztalát. Leveleinek, tanulmányainak kötetbe gyűjtése, kiadása időszerű, annál is inkább, mivel véleménye, adattára sok homályos kérdést világítana meg nemcsak a magyar művészet aktivista korszakából, hanem a „Kassai Iskola" alkotóműhelyéről.

3

' Vállalkozott is arra, s erről levélben értesítette Eugen Sabolt, a kassai múzeum igazgatóját. Az indította erre, hogy Eugen Sabol 1955-ben megjelent tanulmányát olvasta a kassai iskoláról, s ez indította őt arra, hogy teljességre törő lendülettel megírja e művészkör történetét. Eugen Sabolhoz írt első levelében jelzi, hogy már meg is írta e könyvtanulmány vázlatát, amelynek megjelenését több okból is fontosnak tartaná. Egyrészt azért, mert a pozsonyi Irodalmi Szemle 1971. decemberi és 1972. januári számában részleteket közölt „Egy aktivista festő vallomásai" c. művéből, s az újabb írás kiegészítené a magyar aktivizmus vizsgálatát a kassai iskola elemzésével. Másrészt azért időszerű e felmérés, mert a milánói Galleria del Levante rendezésében 1971-ben Münchenben, 1972-ben Milánóban bemutatott magyar avantgárdé kiállításon Ruttkay tizenkét, jórészt Kassán festett művel szerepel. Jellemző arány érzéké re, nemzetközi kulturáltságára és tapintatára az a megfontoltság, mellyel tervét előadja: „A több mint 100 esztendőt magába foglaló és a mai nemzedékben tovább élő kosicei képzőművészetről olyan elemzést adni, amelyből kitűnik, hogy nemcsak az ott született, hanem rövidebb-hosszabb ideig ott élt és élő alkotó művészek munkáit sajátos szellem hatja át. Én 54 ilyen művészről tudok jelenleg"- Utána arról szól, hogy a szöveget szívesen megírná, - s a könyvnek „szlovák és magyar nyelven kellene megjelennie". Az 1972. II. 21-én Miskolcon kelt levél ezzel fejeződik be: „Nagyon Szeretném azonban, ha Te is úgy éreznéd a nagyszerű feladat megvalósításának szükségességét és életem végén módom lenne Kosice-Kassa kultúréletébe beleszólni,hiszen ebből a városból indultam el".

32 Nem volt módja beleszólni, csak a finálé következett, ennyiben pontos a jóslás. Eugen Sabol 1973. március 9-én válaszol, önhibáján kívül, betegségére hivatkozva: „Terved meglepett, nagy örömet is okozott. Én az utolsó időben azzal a gondolattal foglalkozom, hogy jó és érdemes volna feldolgozni a kassai művészeti életet különösen az első világháború utáni években. A terved sokkal szélesebb koncepciójú és lényegesen jobb. Ezért nagyon örülnék ha tudnád megadni az említett kassai művészek névsorát személyi adataival együtt és közölni a szöveg összeállításának vázlatát". Ruttkay György azonnal válaszol. Közli az Írandó könyvtanulmány módszerét. Mintegy összegezésként így fejezi be írását a kassai műhely lényegéről: „Szabadok és megkötöttek egyszerre! - Művészetü31. Szederkényi Ervinhez írt levele (Nyiry Lili tulajdona). 32. Ruttkay György levele Eugen Sabolhoz (Nyiry Lili tulajdona). 226