A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

LOSONCI Miklós: Ruttkay György aktivista festő életműve

RUTTKAY GYÖRGY AKTIVISTA FESTŐ ÉLETMÜVE LOSONCI MIKLÓS A magyar aktivizmus festészetünk olyan új hulláma lett a XX. század első évtizedeiben, mely a nemzetközi avantgárdé mozgalomnak párhuzamos törekvése volt, annak egyik éltető forrása. Ez a tény az egyik oka annak, hogy napjainkban is fokozódik a világ érdeklődése e mozgalom iránt, melyet igazol külföldi kiállítások egész sora. Ezen irányzat egyik különös képviselője Ruttkay György, aki 1898-ban született Vágsellyén. Önmagára ébredésében egy könyv játszott döntő szerepet. Kandinszkij 1912-ben kiadott „über das Geistige in der Kunst" c. alkotása, melyet gimnazistaként szerény német tudásával a kassai múzeum könyvtárában olvasott. E hatásról visszaemlékezésében így ír: „Kandinszkij könyvének korszakindító értelme abban van, hogy a képzőművészeti ábrázolás általánosan elfogadott és gyakorolt módszereivel szemben az egyénenként változó szabad és belső kifejezés létjogát hangsúlyozza. A színek, vonalak, formák önálló kifejezési értékét. Ezzel új értelmet és célt ad a képzőművészetnek. Az emberi szellem számára új, sajátos érvényesülési területet, amelyben az érzékelt jelenség másodlagos szerepet játszik, ami azonban nem jelenti azt, hogy a mű eltávolodik az emberi értelemtől, csak annyit, hogy a természet jelenségei a művészi kifejezés területén elvesztik elsődleges szerepüket."

1 Nem véletlen, hogy Ruttkay György jelen időben írta ezen eszmefuttatását, hiszen e szöveg nem egyszerűen Kandinszkij művészetelméletének minősítése, hanem egy életre elfogadott és gyakorolt ars poeticája is. Ruttkay ugyanis a külső valóság motívumait úgy rendezte, e bő forrásból mindig úgy válogatott, hogy ezzel saját emócióit jelölje, gondolatait értelmezze. Még nem volt festő, de ez a felismerés lényegesnek bizonyult, a cél és a módszer pontosságával ajándékozta meg. Csak ezután következtek az első rajzok. Kitört az első világháború, s ők, a Ruttkay-család, — édesapja táblabíró volt, — Kassáról Beckóra, Vágsellyére menekültek az orosz betörés hírére. Ott, e festői vidéken, várromok, fenyvesek között rajzolta első zsengéit az ifjú gimnazista. A vázlatfüzet tanúsága szerint 1914. július 13-tól december 9-ig tartott ezen időszak, — a rajzsorozat ezt az intervallumot idézi.

2 Mit jegyzett fel az elébe táruló látványból? Beckó várát, klumpás férfit, csákós fiút kutyával, ülő tehenet, a szobát, ahol meghúzódtak, finom erdőrészleteket, — vágsellyei utcát katonatiszt figurájával. Ami meglepő, az, hogy az augusztus 3-i rajz nagyanyját ábrázolja két megfogalmazásban. Az egyik az ülő asszony rajzi leírása, a másik kubizált összegezés. Ugyanígy kubista eszközökkel formált lovat, fekvő férfit is láthatunk a jegy1. „Egy aktivista festő vallomásai". Kézirat Nyiry Lili tulajdonában. 2. Nyiry Lili tulajdona. 207