A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FÁRI Irén–KŐHEGYI Mihály: Herman Ottó szakvéleménye egy Szegednek felajánlott természettudományi gyűjteményről

A nagyközönségre nézve igazán művelő s tanító hatása csakis egy természetrajzi múzeumnak lesz. Aki itt megfordul, a puszta szemlélet által is tanulni, tapasztalni fog. S a közvetlenség a tudásnak oly erőt s tápot kölcsönöz, hogy a szerzett ismeretek nemcsak maradandók lesznek, de mind szélesebb körökben-fognak elterjedni. Lehetséges, hogy a felajánlott adomány becse és értékére nézve, valamint az egész kérdésre nézve is téves felfogásokat táplálok, különösen azóta, amióta a felajánlt gyűjtemény értéke és tudományos becse tekintetében a kicsinylő nyilatkozatok mindinkább tért foglalnak. Az is aggaszt, ha nem fogja e a közönség az ajánlatot egy s más oknál fogva talán mellőzni, a mely esetben talán egy soha többé nem kínálkozó kedvező alkalmat szalasztottunk el." Mindezek után Reizner János sürgeti Herman Ottó szakvéleményét „s az ő minden tekintetben illetékes nézeteit és javaslatait a továbbiakra nézve" vegye irányadóul a városi tanács.

2 7 Csakhogy elmúlt már az 1893-as év és Herman Ottó még mindig nem nyilatkozott. Alighanem tavaszra akarta halasztani - bizonyos fokig érthetően — a külföldi utat. A polgármester-helyettes azonban 1894. január 7-én táviratban kérte ígéretének teljesítésére, másnap a szükséges útiköltséget is elküldte. Ezek után erkölcsi kötelességének érezte a munka elvégzését Herman Ottó és még aznap elindult. Terjedelmes és mindenre kiterjedő 10 nagy alakú oldalra írott szakvéleményét február 5-én küldte el Szegedre. Ezt, a Herman Ottó emberi és tudományos magatartására egyaránt fontos és jellemző, jelentést teljes terjedelmében közöljük: TEKINTETES TANÁCS! Dr. Lázár György úrral, Szeged város polgármester-helyettesével írásban és szóbelileg folytatott többrendbeli tárgyalás, úgy Reizner János könyvtár igazgató úr szóbeli tájékoztatása során, ismerve továbbá l.-ször: Reizner igazgató úr elsó' jelentését, mely 1893. évi augusztus 22-én kelt s a Schaufuss Camillo-féle meisseni ún. múzeumának tartalmáról, értékéről és elfogadhatóságáról szól; 2.-szor: Azt a leltárt, melyet Reizner igazgató úr az ún. múzeum gyűjteményeiró'1 és könyvtáráról készített s 1893. évi november hó 15-én Meissenben befejezett; 3.-szor: Annak a jelentésnek ismeretében, melyet Reizner igazgató úr a tekintetes Tanácsnak 1893. évi november 30-kán a leltárral együtt előterjesztett; Továbbá ismerve a Schaufus-féle nyomtatott, részben autografált „Promemoriáját," melyet a nevezett hozzám beküldött,2 8 Végre azon távirati és írásbeli fölhívás folytán, a melyet a polgármester-helyettes úr 1894. évi január 7. és 8-án hozzám intézni méltóztatott, átküldvén egyszersmind a 200 frtnyi útiköltséget is, mindezeknek során és alapján - az 1, 2 és 3 alatt érintett jelentések s illetőleg a leltár visszacsatolása mellett , van szerencsém küldetésemről a következő tiszteletteljes és tőlem telhetőleg lelkiismeretes jelentést előterjeszteni. Utasításom, melyet a polgármester-helyettes úrtól vettem, szószerint így hangzott: „tisztelettel megkeresem Szeged város hatósága nevében, hogy Meissenbe utazván, a Schaufuss-féle múzeumot elbírálni s erről véleményt mondani szíveskedjék." Ehhez az utasításhoz tartottam magamat; de köte27. Csm. L. Szeged város iratai 13102/1893. 28. Pro memória = emlékeztető feljegyzés. Nyilván a gyűjtemény leírása, katalógusa lehetett. A végén szereplő, vagy mellékelt véleményeket Herman Ottó nem tartotta magára nézve kötelezőnek, hiszen azok nem szakemberektől származtak. 182