A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (III. Befejező közlemény)

donkaverseny, Rajter: Divertimento, HoUósy: Diadalünnep nyitány, Pongrácz: Magyar rapszódia, aug. 7-én hangverseny az elmúlt 100 esztendő borsodi és miskolci zeneszerzőinek műveiből, kiemelten a műsorból: Venetiáner Sándor—József Attila: Hol a földes dűlőút, énekelte a Diósgyőr-Vasgyári Vasas Dalárda. Vezényelt: Gránát J. Lányi Ernő, Szent-Gály Gyula, HoUósy művek. Ismét a Teremtés oratórium is. Hangverseny az Avas-tetőn, és a neves mezőkövesdi Matyó Dalárda hangversenye a színházban.

6 ! A két világháború közötti Miskolc zenei életének kétségkívül egyik legnagyobb zenei megnyUvánulása volt a Teremtés oratórium többszöri előadása. Ez a Haydn mű reprezentálta szinte a miskolci ének és nagyzenekari megnyilvánulásokat. Első - nem teljes előadása, mint még emlékszik az olvasó az első világháború kellős közepén 1916-ban volt, 1929-ben adta elő először a Cecília énekkar, s attól kezdve szinte a „magas művészet" szimbólumává vált. Egy oratórium megtanulása óriási igénybevételt jelent amatőrökből álló énekkar számára, egyáltalán nem csoda tehát, hogy e nagyszabású mű boldog ismeretében ahol -, és amikor módjuk volt, ismét — és ismét előadták. Egyes még élő tagok emlékezéseiből — nem egészen bizonyíthatóan másutt — pl. Ózdon is előadták. A többszöri előadásban kétségkívül ez alkalommal is szerepet játszhatott, hogy nagy énekes zenekari anyaga Miskolcon megtalálható volt. Nemkülönben az is, hogy Sassy Csabáné, Szilágyi Erzsébet a Cecília kórus nagyszerű karnagya zenetanulmányainak nagy részét a miskolci zeneiskolában végezte, és részt vett minden olyan zenei eseményben gyönyörű hangja révén, ami Lányi és Szent-Gály alatt Miskolcon elhangzott. Annak ellenére, vagy amellett, hogy ezt az oratóriumot mindig a Cecília kórus szólaltatta meg — természetesen egyéb kórusok segítségével — nem elsőrenden az játszott szerepet a mű előadásában, hogy megszólaltatója egyházi kórus volt. Mert mit jelent a Teremtés oratórium Haydn számára? Bármennyire meglepő — elsősorban idült, sőt mesét. Elvont, dogmatikus „teológiai jeUegű" jelképességnek nyoma sincs benne. Különös módon a mester 2 oratóriuma közül ez a mű sokkal inkább közvetlenül a természet költeménye, — mint az Évszakok. A Teremtés a teremtményeket énekli meg inkább, nem a teremtőt, vagy a megalkotás csodafolyamatát. A korabeli közönség a különböző hangfestő effektusokat üdvözölte benne a legnagyobb örömmel. A vizek, az állatok megjelenését gyermekes, játékos kedvvel megérzékítő apró képeket. Az élő környezet, az embert körülvevő ezernyi egyszerű szépség szólal meg oly friss elragadtatással, amely a Haydn zene legboldogabb képei közé tartozik. S aztán kiderül, hogy mindez valóban csak környezet és háttér az ember számára, a félreismerhetetlen profilú 1800-as évekbeli „osztrák" ember megjelenítéséhez. „A bátor szív és értelem, a szépség és az őserő ím minden testet öltve áU az ember, a férfi a természet felett." Az oratórium - mint ismert - vallásos, vagy legalábbis magasztos tárgyú elbeszélő felépítésű zeneművet jelent. Az elbeszélő keret néha csak külsőség, és nagyon sokszor csak külső okok miatt nem játszották színpadon. A jelleg, szerkezet nem egyszer annyira egy az operával, hogy nem különbözteti meg tőle más, mint egy elbeszélő énekes funkciója, aki a párbeszédek, jelenetek között elmondja azt, amit színpad hiányában nem láthatunk. A Cecília kórus koncertszerűén és „kosztümösen" egyaránt előadta. Első előadása 1929. dec. 3-án volt, amikor a gazdasági válság nehéz felhője ült a város felett is — és Móricz azt írta: „Kedvetlen, morcos a város." Második alkalommal 1930. január 12-én. 61. A miskolci hét műsora 1934. aug. 5-12. 171