A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

SIMÁN Katalin: Paleolit leletek Sajószentpéteren

75. Véső. Középső élű egyszerű véső. Bulbus nincs, a bázis vaskos. Kova (Ltsz.: 82.8.34.) M.: 33x21x10 mm (V. t. 17.). 16. Véső-kaparó. A transzverzális szél egyenletesen egysoros retussal retusált. A jobb széllel hegyes vésőéit alkot. Kova (Ltsz.: 82.8.13.) M.: 36x21x13 mm (V. t. 20). 17. Véső völgyeit szilánkon. Középső élű véső, a szilánk bal széle völgyeit. Hidrokvarcit. (Ltsz.: 82.9.7.) M.: 19x14x3 mm. (V. t. 21.). 18. Esquille. A kis szilánk az előlapról vékonyított, retusált a transzverzális szél mentén és a bázisnál. A hátlapról a transzverzális szélt vékonyították, nem retusálták. Kova (Ltsz.: 82.8.5 1.) M.: 25x20x7 mm (V. t 22.). 19. Csonkított mikrolit penge. Az ép szélű penge vége ferdén gyöngyretussal csonkított. Bulbus nincs, a talon sima. Hidrokvarcit. (Ltsz.: 82.8.47.) M.: 16x7x1 mm (V. t. 23.). 20. Csonkított penge. Az eszköz jobb széle ép, a bal tompa. A vége homorúan meredek retussal csonkított. Bulbus nincs, a talon sima. Szálas kovásodott fa. (Ltsz.: 82.8.12.) M.: 22x16x4 mm (V. t 24.). 21. Csonkított szilánk. Háromszög alakú szilánk, a transzverzális szél középen meredeken csonkított A bulbus kicsi, a talon pontszerű. Radiolarit (Ltsz.: 82.17-32.) M.: 14x16x2 mm (V. L 25.). 22. Csonkított szilánk. A szilánk végét ferdén csonkították. Radiolarit (Ltsz.: 82.17.33.) M.: 17x10x2 mm (VI. t 1.). 23. Retusált szilánk. Vésőpattinték, melynek jobb széle csaknem teljes hosszában retusált. Hidrokvarcit (Ltsz.: 82.17.30.) M.: 31x8x5 mm (VI. t 2.). 24. Fúró. Penge, bal széle retusált, a fúróhegy alatt völgyeit. Bulbus nincs, a talon sima. Limnokvarcit (Ltsz.: 82.8.11.). M.: 34x13x7 mm (VI. t 3.). 25. Orros vakaró-fúró. A bal szél közepén fúróhegyet alakítottak ki. A fúrótól a jobb szélen kialakított kis csúcsig egyenletes meredek retus fut végig, fent vakaróélt alkotva. Bulbus nincs, a talon sima. Obszidián (Ltsz.: 82.17.24.) M.: 33x32x9 mm (VI. t. 4.). 26. Hegy. Kis szilánk. A hegy mentén a gerinc kissé retusált. A bulbust oldalról vékonyították, a talon sima. Kova (Ltsz.: 82.17.37.) M.: 26x9x3 mm (VI. t 5.). A felső paleolit anyag kiegyenlített, semmiféle dominancia nem mutatható ki. A kidolgozás módja alapján az északmagyarországi gravetti körbe sorolhatjuk, legjobb párhuzama Bodrogkeresztúr. A felső paleolit eszközök nyersanyagának megoszlása: üveges kvarcporfir 1 db 3,85% hidro/limnokvarcit 8 db 30,77% kova 12 db 46,15% radiolarit 3 db 11,54% obszidián 2 db 7,69% Mint látható a középső paleolitikumban domináló üveges kvarcporfírral szemben egyértelműen a kova vette át a vezető szerepet. Akiegészítő nyersanyag itt is elsősorban hidro/limnokvarcit. Technológiai szempontból érdekes, hogy a pengésedés gyenge. Az egész anyagban az átlag hossz-szélesség arány 1,59. Természetesen figyelembe kell venni, hogy az anyag igen töredékes. Másik jellegzetessége az anyagnak a sok kis méretű vagy éppen mikrolit eszköz. Az anyag kis mennyisége miatt részletes elemzésre nem nyílt lehetőség. A leletek megoszlása azonban így is jól mutatja, hogy a Nagykorcsolás tetején két korszakban két embercsoport telepedett le. Az egyik a középső paleolitikum idején, amely a bábonyi ipar fiatalabb variánsához sorolható-, a másik a felső paleolitikum idején, mely a bodrogkeresztúri iparral mutat rokonságot. 16