A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

NÉMETH Györgyi: A 10-es honvédek és a „10-es honvéd” 1917-18-ban

ból, melyben az ezredparancsnok elismerését fejezi ki az augusztus 8-i harcban megsebesült tisztnek, illetve megdicséri néhány századát is." A tegnapi támadásnál az ezred az erősen kiépített, szívósan védett és erős drótakadályokkal ellátott ellenséges állást igen erős gyalogsági géppuska- és tüzérségi tűzben a megszokott elszántsággal és vitézséggel közelítette meg, mely alkalommal különösen kitűnt a 4. század. Derék rohamjárőrei több helyen, pusztító tűzben átvágták az első drótakadályokat."

15 Az újság fényképmellékletén sem csataképek láthatók, hanem József főherceg látogatása és egy tizedes, aki a csatában szerzett érdemeiért megkapta a legmagasabb legénységi kitüntetést, az arany vitézségi érmet. Érdemeinek leírása nem vet fényt a csata menetére. Az egyetlen konkrétum az a névsor, amelyben felsorolják az ütközetben elesett tiszteket és honvédeket, akik az újság szerint összesen harmincan voltak. Egy további tiszt 1917. novemberében halt bele az augusztus 8-i csata során szerzett sérüléseibe.

16 Tehát az ütközetnek a háború menetébe való beillesztéséhez, az ezred szereplésének megismeréséhez az újság segítségével nem jutottunk közelebb lényegileg. A magyarosi tartózkodás során máskor is szenvedett emberveszteséget az ezred. 1917. június 28-án és 30-án egy-egy, július 9-én két honvéd esett el ellenséges gránát becsapódása miatt. Július 11-én, 21-én, augusztus 27-én kötelességteljesítés közben hunyt el a legénység egy-egy, szeptember 20-án négy, október 7-én két tagja.

17 Mégha nem is számolt be minden halálesetről az újság, akkor is bizonyosnak látszik, hogy a magyarosi állásokban a nyári hónapoktól októberig augusztus 8-án kívül csak kisebb, szórványos összecsapásokra, került sor. Ez a megállapítás következtetésen alapul, mivel az újság minden esetben szűkszavúan, a következőhöz hasonlóképpen nyilatkozott: „... a 3. zászlóaljhoz beosztott fényszóró osztagbeli honvéd, szolgálatának teljesítése közben fejlövést kapott és hősi halált halt."

18 A Magyarost 1917 vége felé elhagyta az ezred, de hogy pontosan mikor és hová kerültek a cikk, mely a „Fehér kakas" (!) címet viseli, nem árulja el.„Ismét vándorolunk. Zimankós, lucskos téli időben, szinte végnélküli úttalan utakon."

19 Az 1918. január közepén megjelenő számból azt megtudjuk, hogy a szilvesztert a 2. zászlóalj pihenőben egy front mögötti faluban, az ezredtörzs a másik két zászlóaljjal romániai állásaiban töltötte, de a falu és az állás megnevezése nélkül.

20 Egy kis hírből azonban, amely néhány lappal arrébb arról szól, hogy a legénység igénybe veheti az ojtoz-sósmezői kisvasutat, mégis konkrét helymeghatározásra bukkanunk.

21 Az ezred az ojtozi szorosban állomásozott. Azojtozi tartózkodás során semmiféle harci tevékenységről nem szerzünk tudomást, mivel 1917. decemberében már megkötötték az orosz és a román fegyverszünetet is. Az újság csak rejtetten céloz erre.

2 2 A magyarosi csata évfordulóján rendezett emlékünnepély után néhány nappal az ezred búcsút mond az erdélyi frontnak. A Magyarországon kialakuló feszült helyzet miatt 15. 10-es 1917. 3. sz. 10. 16. 10-es 1917. 9. sz. 9. 17. 10-es 1917. 1. sz. 14. 1917. 2. sz. 10. 1917.5. sz. 9. 1917.6. sz. 14. 1917. 7. sz.9. 18. 1917. 7. sz. 9. 19. 1917. 11. sz. 7. 20. 1918. 2. sz. 12. 21. 1918. 2. sz. 14. 22. GalántaiJ., 1974. 365. 10-es 1917. 11. sz. 2. 136