A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FALUSSY József: Egy vidéki hetilap, a „Tokaj–Hegyalja” politikai szemléletének módosulásai 1914-ben

Miután az erőteljes német biztatás megérkezett, hogy Bécs használja ki a kedvező pillanatot — 1. ., előbb egy kontinentális háború, majd világháború, - a Szerbiához küldendő ... jegyzék úgy lesz megszerkesztve, hogy annak elfogadása jóformán ki van zárva." „A Monarchia minden faktoránál most ... egyértelmű felfogás és meggyőződés uralkodik."

33 Mivel Románia semlegességével júl. 10-e után rekompenzációk nélkül is számolni lehetett, Tisza a háború kérdésében változtatott álláspontján, beleegyezett. Tulajdonképpen a Monarchia vezetői közt a háború kérdésének megítélésében elvi ellentét nem volt, csak a hozzá vezető taktika volt különböző. Szerbia szerette volna elkerülni a háborút. Az ultimátum 5., 6. pontja azonban a nemzeti szuverenitás olyan sérelmét tartalmazta, amelynek elfogadása nem volt lehetséges. Giesl báró július 25-én NikolaPasic szerb miniszterelnöktől választ kapott. Mivel az nem egyértelmű igen volt, tehát minden pontra vonatkozó, mindenben engedékeny válasz, még aznap, Ferenc József elrendelte a részleges mozgósítást. 1914. július 28-án pedig az Osztrák—Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Megkezdődtek az első világháború fegyveres harcai a Balkánon, amelyek hamarosan átterjednek az Európában kialakuló újabb frontvonalakra. Az ellenzék a Szerbia ellen indítandó háború kérdésében még túl is szárnyalta lelkesedésében a kormánypártot és annak vezetőjét. „Én azon meggyőződésre jutottam, hogy Szerbiát izolálása után, vagy háborúba kell le tömi, vagy arra kell kényszeríteni, hogy a nagy .Szerb gondolattal szakítson és valóban hozzánk közelítsen."

34 Nem véletlen ez a nyilatkozat gr. Andrássy Gyula részéről, hiszen 1914. májusában a delegációk tárgyalásán már Apponyival és Rakovszkyval együtt jelezte, hogy a háború kérdésében összefogási lehetőség van az ellenzék és a kormánypárt közt. Az első „hang" után (1. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása), a kormánypárti sajtó hangja nem volt éles mint az ellenzékié. Július első hónapjaiban az Andrássy-féle „Magyar Hirlap" hívebben, nyíltabban fejezte ki a magyar uralkodó osztályok háborús óhaját, mint a visszafogottabb kormánypárti lapok. Pl. rá a Katolikus Néppárt „Alkotmány" című lapja, (tartalmilag közölve): A tanítói pálca a Monarchia kezében, — a történelem a kezébe adta, — nekünk kell kitanítani Szerbiát.

3 s Még Károlyi Mihály lapja is — „Magyarország" — vezére távollétében, de tőle nem függetlenül alkot véleményt. „Belesodródtunk... a nemzet becsülete, létérdekei, ... szent dolog..."

36 A magyarországi nemzetiségeknél némiképpen ellentmondásos a helyzet. A háború kezdetén szinte általános a lojalitás. A szlovák, horvát népesség jó részében sikerült a háborús hangulatkeltés. A szerbeknél viszont fölerősödött a fajtestvérekhez való tartozás tudata. A román vezetők elfogadták a háború tényét, különösebb lelkesedés nélkül, míg a ruthéneknél csend honolt. Az egyházak is majdnem egyértelműen állást foglaltak a háború szükségessége és nemzeti*jellege mellett, kivéve a gör. kat. egyház képviselőit, ők tartózkodó álláspontot foglaltak el. 33. GalántaiJ., i. m. 111. 34. GalántaiJ., i. m. 86. 35. GalántaiJ., L m. 131. 36. GalántaiJ., i. m. 135. 37. „T-H." 1914. 27. 123