A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

B.BARTUS Elemér: Történeti adatok Miskolc város kertkultúrájáról

kezelésű zöldség- és dísznövénytermelő telep, majd pedig Tapolca kialakítása kötötte le

44 Ebben az időben már Miskolc területén is jelentős parkosítások folytak. Kétségtelenül bizonyítja ezt, hogy 1921-ben Szabó János főkertész mellé, aki 1878 óta teljesített szolgálatot, másodkertészi állást rendszeresítettek, „mivel teendői felszaporodtak a városban végzett parkosítások miatt". A kinevezett másodkertész Gulyás Pál volt, aki mellett a szerző 1956-ban kezdte mérnökgyakornoki évét. Ekkor még a város területén végzett díszítések növényanyagát a Népkert virágházában, illetve melegágyaiban állították elő, de a termelő jellegű berendezések fokozatosan átkerültek az új kertészet telepére. A város vezetősége előtt „fontos közérdeket képező" kert területének növelésére irányuló törekvésnek a Népkerthez kapcsolható utolsó dokumentálható megnyilvánulása az 1941. március 3-án született határozat, mely szerint a Csabai kapu 19. számú ingatlanból 1375 négyszögölet a Népkert bővítésére megvettek

4 5

. A termelőberendezések megszüntetését követő átrendezés alkalmával nyerte el a Népkert megközelítően mai formáját. Ekkor az Erzsébet szobor a teniszpálya és a kertészház közötti területre került. A főút középső, széles szakaszára tengelyirányú, tégla alakú ágyakat helyeztek el és a vigadó előtti, korábban szabályos teret néhány kör-, vagy azt megközelítő alakú idommal osztották fel. Virágot az ilyen idomokban elhelyezett grouppokban és a középút rabbatjaiban találhattunk. A kert kihasználására irányuló törekvés leglényegesebb megnyilvánulása az 1953—54. évben épített szabadtéri színpad létesítése volt

46

, az 1978-ban épült műjégpálya helyén. A körülbelül harmadfélezer nézőt befogadó színpad igen jelentős szerepet töltött be a város kulturális létesítményei között. A városhoz tartozó legjelentősebb zöldfelület Miskolc-Tapolcán van. Tapolca gyógyhatású meleg vizét már a XIII. században felismerték (lásd fentebb), de fejlődése csak a XIX. század végén, illetve a XX. század elején indult meg erőteljesebben. Az 1800-as évek második felében már gyakori pihenő, üdülő és szórakoztató helye a város lakosságának, de rendezésre vonatkozó ténykedésről ekkor még nem tudunk. Megemlítik természeti szépségét, de mint még kezelésre várókat. 1909-ben került a város tulajdonába

4 7

, és ettől kezdve indult komolyabb fejlődésnek. 1913-ban a fürdő felügyeletére Fürdő Bizottságot alakítottak. Parkjelleggel ekkor még csak a mai Erzsébet kert rendelkezett, ez a mai buszvégállomás és a Vízmű közötti terület. A nagy kert, az Annaszálló és terasz, valamint a tavi fürdők, helyén mocsaras, rendezetlen terület volt. A lecsapolásra vonatkozó terveket 1914-ben hagyta jóvá a belügyminiszter

48

. 1923-ban Heltai Béla és Társai budapesti lakosoknak, mint az alakulóban levő Tapolca-Gyógyfürdő alapítóinak adták bérbe a fürdőt. Ezt követően a város hosszabb ideig nem foglalkozott a fürdő ügyével, de egy 1932-ből származó adat arra enged következtetni, hogy az folyamatosan fejlődött. A csónakázó tó mélyítését, nagyobbítását elvégezték. Az innen kiemelt földdel töltötték fel a nagy kert és a szálló előtti mélyedéseket. A munkálatok ered44. Halmay-Leszih i. m. 439-440. Tapolca uo. 182 -183. 459-461. 45. Lásd 37. jegyzet 1941. március 3. 46. Benedek Miklós: Miskolci történetkék. Miskolc, 1976. 23. 47. Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés jegyzőkönyvei (továbbiakban THJkv.) 1909. 1910. október 25. Halmay-Leszih i. m. 182-183. 459-461. 48. THJkv. 1914. május 18. 111