A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

SIMÁN Katalin: Paleolit leletek Sajószentpéteren

PALEOLIT LELETEK SAJÓSZENTPÉTEREN SIMÁN KATALIN Sajószentpéterről az első értesülés 1979-ben érkezett a Herman Ottó Múzeumba: Tóth Péter hozott be a Nagykorcsolás nevű hegyről egy levélkaparót, majd számos szilánkot. Többször végeztünk helyszíni gyűjtést, míg végül 1982-ben kijelöltük az ásatás területét. A Nagykorcsolás hegy 318 méterrel a tengerszint felett fekszik. Több egységből álló erodált domb, melyet északról és keletről a Sajó, nyugatról a Nyögő-patak határol. Délen kisebb dombok kötik össze a Bükk hegység peremhegyeivel, amelynek Nagykorcsolás egy szélső tagját képezi. Az ásatási terület a hegy legmagasabb pontjától D—DNy-ra feküdt, meredek lejtők által közrefogott kis gerincen. 5 kutatóárkot jelöltünk ki azon a területen, ahol a gyűjtések során a legtöbb leletet találtuk. Az ásatás során azonban sajnos nem találtunk réteget, lefelé haladva egyre kompaktabb, tisztább agyagra bukkantunk a vékony termőföld alatt. A leletek a felső 50 cm-ben kerültek elő az átforgatott földből. Nem találtunk sem telepjelenséget, sem állatcsontot vagy faszenet. Mivel ilyen feltételek mellett a régészeti ásatás során előkerült anyag nem árult el többet, mint a terepbejárások során gyűjtött leletegyüttes, a két anyagot együtt tárgyaljuk. Az ásatások és a leletmentések során összesen 69 eszköz illetve eszköztöredék került elő. Első pillantásra feltűnik az anyag kettőssége. A leletek többsége (43 db) középső paleolitikus, a maradék (26 db) eszköz és eszköztöredék a felső paleolitikumba sorolható. A leletek mellett talált szilánkok többsége is inkább a középső paleolit anyaghoz csatolható — részint technológiai meggondolásokból, részint pedig a nyersanyag megoszlása alapján. A viszonylag nagy mennyiségű (elsősorban üveges kvarcporfir) hulladékanyag alapján feltételezhetjük, hogy a középső paleolitikum idején eszközkészítő műhely volt a Nagykorcsolás hegyen. Erre utalnak a gyártás közben eltört és a félkész eszközök is. A következő leleteket sorolhatjuk a középső paleolitikumba: 1. Egyenes kaparó. Az eszköz bal széle meredeken, teljes hosszában retusált, vége kérges. Bulbus nincs, a talont kéreg fedi. Sávos üveges kvarcporfir (Ltsz.: 82.17.7.) M: 30x34x12 mm (I. t. 1.). 2. Egyenes kaparó. A széles szilánk bal széle teljes hosszában retusált, a bázisrész sérült. Szürke kova (Ltsz.: 82.17.8.) M: 30x38x8 mm. (I. t. 2.). 3. Egyenes kaparó. Háromszög alakú szilánk bal széle retusált. Az előlap nagy részét kéreg fedi. Fehér patinás kékesbarna hidrokvarcit (Ltsz.: 82.17.14.). M.: 32x35x9 mm (I. t. 3.). 4. Egyenes kaparó. A bal szél megszakításokkal retusált. A bázist lekerekítették, a hátlap a bal szél felől vékonyított. Üveges kvarcporfir (Ltsz.: 82.8.5.). M.: 76x35x17 mm (I. t. 4.). 5. ívelt kaparó. A jobb szél felső szakasza egysoros, meredek retussal ívelten retusált, üveges kvarcporfir (Ltsz.: 82.8.2.). M.: 55x46x17 mm. (I. t 5.). 9